Tavasszal már megróttam a SOTE-t a Schmitt-ügyben (aztán ők gyorsan helyretették a dolgokat), most viszont úgy tűnik, az ELTE-n kell a fejemet csóválnom. Még nem vagyunk olyan mélyen, ahol a Schmitt-vizsgálóbizottság jelentésének publikálása után jártunk, de úgy érzem egy fejcsóva azért jár. Tegnap ugyanis állítólag megírta a Népszabadság, hogyaszongya az ELTE TáTK dékánja „indokolatlannak tartja bármilyen vizsgálat lefolytatását Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatban” (ez a nol-ra nem került föl, de megírta az index és a hvg.hu is).
Merthogy minden jogszerűen történt, és Semjén „átlagosnál jobb” jegyeket szerzett. Efelől nincs is kétségem, mármint hogy az egyetemek jogszerűen jártak volna el. A Pázmány is igyekezett leszögezni, hogy a kisdoktori PhD-vé nyilvánítása megfelelt az előírásoknak. Nem mintha ez bárkit is érdekelt volna, ezt bárki is vitatta volna. Ez inkább csak valami gumicsont volt, amit a Wittner Mária kaliberű emberek majd úgy értelmeznek, hogy maga a kisdoktori/PhD dolgozat is szabályos volt. Mentségükre szolgáljon, hogy ez már a Schmitt-ügy idején is így ment. De azért ez nem túl nagy mentség.. gondolom csak az irhájukat féltik.
Mindenesetre a TáTK dékánjától nem korrekt egy ilyen nyilatkozat. Természetesen a fő csatatér a Pázmány, de a szociológia szakdolgozat révén az ELTE is képbe jön, minthogy annak jelentős része az ominózus doktori disszertációból számazik. Mondhatná például azt, hogy az egyetem nem várja el eredeti munkát a szakdolgozatban, azt a diák korábban megírt anyagaiból is összerakhatja. Ez egy vállalható érv, de akkor tessék explicite kimondani. Nomeg így is vállalni kell a felelősséget a már a doktoriban jelöletlenül idézett mondatokért, vagy azokért, ahol a másolás során elveszett az idézőjel.
Egyébként ha a hvg.hu megállapításai helyesek, akkor a kisdoktori esetén egyértelműen plágiumról van szó. Az ugyanis plágium, ha valaki a források feltüntetése (és idézőjelek) nélkül vesz át mástól szöveget. Akár csak két mondatot, akár egy egész oldalt. És persze függetlenül attól, hogy az egyetem kivizsgálja-e, és ha igen, a vizsgálaton mit állapít meg. Plágium ugyanis az, amikor más munkáját sajátként tünteti fel az ember. (Meghát ez így szerintem szerzői jogokat is sért.) Félreértés ne essék, az nem plágium, amikor a szöveg parafrázisát írja le forrás feltüntetésével, tehát semmiképp sem 40%-nyi a plagizált anyag, de a hvg szerint nem csak szabályos szövegátvétel történt. Érdekes lenne megtudni, hogy az milyen arányban. Nemrég írt a hvg.hu egy érdekes német kezdeményezésről, ahol zu Guttenberg ügye után plagizált doktorikra vadásznak. Ott 20%-nyi plágium már elég volt a doktori visszavételéhez.
Semjén plágiumügye klasszikus plágiumügy, míg Schmitt kisdoktorija egyszerű bohóckodás volt. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a közvéleményt nem érdekli annyira, sőt egyesek azt állítják, nem is ügy. Egyesek, mint Pokorni vagy Hiller, ami azért kicsit szomorú egykori oktatási miniszterektől. Az persze jogos megjegyzés Hillertől, hogy előbb meg kell nézni a konkrét dolgozatokat: azt szerintem is ellenőrizni kell, hogy a hvg nem „üres oldalakat is alá kell írni”-jellegű kötözködés alapján írta meg a cikket. Az idézőjelek hiánya azonban erősen objektív.
Egy másik vonatkozás, amit már Schmittnél fölemlegettem, a PhD (kisdoktori) fokozat jogossága. Tényleg PhD-t ér egy olyan disszertáció, amelynek 40%-a nemhogy nem új eredmény, de mégcsak nem is önálló munka? (Azt azért ne hívjuk önálló munkának, hogy idézget, aztán esetleg átfogalmaz.) Pokorni szerint gondolom igen, legalábbis ezt nyilatkozta, én viszont nem gondolnám. „A doktori fokozat annak bizonyítéka, hogy az illető önálló kutatásra képes, a disszertáció pedig egy összefoglalása ezeknek a bizonyos önálló kutatási eredményeknek” – írtam tavasszal, és ezt továbbra is fenntartom. Gondolom bölcsész- és társadalomtudományoknál kicsit más a helyzet, mint természettudományokban, és kevésbé lehet újat felfedezni, de olyankor lehet új megközelítésből vizsgálni a dolgokat. És akkor a különböző témák bevezetésében lehet mások eredményéről beszélni, de akkor sem a dolgozat 40%-ában..
Az meg még egy kis pikáns epizód, hogy a kisdoktorit mindkét bírálója lehúzta, oszt mégis summa cum laude lett a vége. És nyilván ennek az érdemjegynek is szerepe volt abban, hogy hat évvel később PhD-vé minősítették.
Szóval kicsit elszomorító, hogy csak a Schmitt-féle viccdolgozatokat tekintjük plágiumnak (egyesek persze még azt sem..). Ettől nem fog megtisztulni a tudományos élet (nomeg a politikai sem).
