Alig néhány órával több, mint egy hete, hogy megérkeztem Cambridge-be. Mint ahogy az gondolom minden nagyobb költözködésnél igaz, unatkozásra nem igazán jutott időm. Pláne, hogy az alapvető letelepedéshez szükséges dolgok intézése mellett mindenféle random programokat is szerveztek nekünk. Ezt az egészet Fresher's Weeknek hívják, és az a lényege, hogy az ilyen gólyák, mint én összeismerkedjenek egymással, hogy ne egyedül bolyongjanak a sok idegen ember között. A gólyahétnek viszont mával vége, szóval a továbbiakban kicsit kiegyensúlyozottabb napok várhatóak. Azért gyorsan összefoglalom, hogy mi történt eddig.

A repülő 6-kor indult Ferihegy 1-ről, és (helyi idő szerint) negyed nyolc körül szállt le Lutonban. Egyszer már érkeztem oda, de az hét éve volt, és nem igazán emlékszem rá. Az egészen biztosan nem rémlett, hogy nekünk kell begyalogolni a reptérre, pedig meglepően hosszú volt az út. A vége felé láttam, hogy mellettünk a szembejövők jó hosszan sorban állnak. Tudat alatt el is kezdtem sajnálni őket, hogy ott ők ki akarnak jutni az országból, csak nem megy nekik, de aztán egy teremmel később megláttam, hogy én épp annak a sornak a végére igyekszem. 50 méter hosszan, átlagosan négy ember széles sor állt, és én még szerencsés voltam, mert nem sokkal később visszafele is megtelt a két terem. Ahhoz képest meglepően gyorsan túljutottam rajta, aztán még a bőröndre is kellett jó tíz percet várnom, úgyhogy végül 8-kor szabadultam ki. Nagy örömömre a buszra tudtam kártyával jegyet venni, így aztán egészen simán eljutottam a Trinitybe 11-re. Ahonnan meg továbbsétáltam Burrell's Fieldbe, de közben összefutottam TBalázzsal, és az ő segítségével Lacival és Bercivel is.

A szállás teljesen jó, van egy 18 négyzetméter körüli szobám Burrell's field csücskében a harmadik emeleten. Ötünkre, akik a szinten lakunk jut egy konyha, egy káddal ill. egy zuhanyzóval ellátott fürdőszoba, valamint egy vécé. A bútorzat a hatvanas évekből származhat, ami engem kicsit meglepett, mert úgy képzeltem, hogy az ilyen gazdag college, mint a Trinity csupa modern dolgot tart (mint kiderült, inkább semennyit sem), de végső soron teljesen kellemes hely. Mondjuk a kádat szerintem nem fogom kipróbálni, meg az is fura volt, hogy nem volt szappan a mosdónál, de az később lett. A szobában van asztal, ágy, dohányzóasztal, könyvespolc, szekrény, még fotel is, sőt a beépített szekrény másik ajtaja egy mosdót rejtett, ami nagyon szimpatikus húzás tőlük. Ami viszont nagyon nem tetszik – bár úgy tűnik itt ez a szokás –, hogy kb a zuhanyzó kivételével mindenhol külön csapból folyik a meleg- és a hidegvíz.

A másik dolog, ami nem tetszett, hogy az átalakítóm nem ment bele az itteni konnektorokba. Úgyhogy megérkeztem ide, nem tudtam semmiről semmit, a telefonomat használni nem tudtam, mert a hülye Westelnek nem elég 1000 forint a kártyán a roaminghasználathoz, merült a laptopom, és wifi sem volt. Aznap legalább 5-ször megtettem oda-vissza a Great Court-Burrell's Field távot (kb 10 perc gyalog). Az egyik emailben írták, hogy a BA-szobákból lehet utp-kábelt szerezni, oda viszont nem működött a kártyám. Mint később kiderült, előbb az Accomodation Office-ban kell aktiválni. Azért valahogy mégis sikerült netkábelt szerezni, úgyhogy visszajöttem kipróbálni, hogy működik-e. Kiderült, hogy regisztrálnom kell a cambridge-i szerveren, ehhez viszont kell az application numberöm. De az nekem csak a neten van meg, bezárult az ördögi kör. Szerencsére nem sokkal később találkoztam Lacival, úgyhogy ez a probléma megoldódott. Sikeresen regisztráltam, aztán kérvényeztem a gépem hozzáférését, és végül netem is lett. Aztán a laptop is lemerült.

No de nem volt nekem sem fontom, sem számlám, sem telefonom, automatából sem tudtam pénzt kivenni, és vasárnap délután volt gown sale, úgyhogy sikeresen kölcsönkértem rá az akkor már vagy 3 órája ismert Jankótól. Másnap a megnyitó beszédek után elmentünk telefont vásárolni.. pontosabban én nem vettem semmit. Kevéssé meglepő módon kiderült, hogy az angol T-Mobile-os SIM-kártya nem működik az én telefonomban, úgyhogy elhatároztam, mobilt is veszek, kártyafüggetlent, hogy ne kelljen kidobnom év végén. Úgyhogy azt meg Mikivel rendeltettem meg, majd valamikor remélhetőleg meg is jön (elvileg péntekre kellett volna). Bankszámlát csak csütörtökön mentünk nyitni, mert aznapra készült el a lakhelyigazolás. Eredetileg a NatWestbe mentünk, de ott egyrészt csak jövő héten kaptunk volna időpontot, amitől erősen kétségessé vált volna, hogy jövő péntekig ki tudjuk-e fizetni a szállásköltséget, másrészt a külföldiek számára nyitható basic accounttal csak saját bankomatból vehetnénk fel pénzt, ami egy vicc. Úgyhogy átmentünk a Lloydshoz, hogy hát nekünk ugyan a NatWestnek szól a kérelmünk, de azért mehetnénk-e mégis oda. Nevettek egyet, aztán mondták, hogy persze. A Lloydsnak a szemétsége egyébként az, hogy negatívba mehet az ember a számláján. És az persze sokba kerül.. de havi 10 fontért hajlandóak ezt a lehetőséget letiltani.. (Viszont eddigre már sikerült átalakítót szereznem, úgyhogy ez sem zavart :) )

Szóval amikor épp nem mindenféle papírokat töltögettünk ki, adtunk le különböző titkárságokon, vagy izgalmas előadásokat hallgattunk arról, hogy mit ne főzzünk mikrosütőben, illetve megbeszéltük a tutorokkal, hogy jól érezzük mi magunkat itt, olyankor ismerkedések voltak. Kaptunk egy trinitys családot, mászkáltunk velük a városban, volt családi vacsora, miegymás. Meg volt három pezsgőzős event, ebből kettő formal dinnert előzött meg. Soha eddig nem csináltam ilyesmit, pezsgővel a kézben vándoroltam társaságról társaságra, megbeszélve az aktuális beszélgetőpartnerrel, hogy hogy is hívnak minket, honnan jöttünk, hol tanultunk, mit tanulunk, és aztán esetleg további három alkalommal rákérdezni a névre a következő napokban. Ez a small talk kicsit idegen tőlem, jobban szeretem megemészteni az ilyen információkat, míg most kb beömlött rajtam, a fele mellé ment. De ezt azért meg tudtam szokni. Amit viszont nem tudok megemészteni, az a howareyouzás. Pedig magyarban is van hogyvagyozás – azt sem bírom –, de itt talán még inkább. Egyszerűen képtelen vagyok erre a kérdésre azt válaszolni, hogy "how are you".. úgyhogy inkább azt mondom, hogy "yeah", amire aztán nem tudom, hogy mit gondolnak rólam..

Csütörtökön aztán elkezdődtek a matekórák. Lényegesen kevesebb hivatalos tanidő van, mint Magyarországon: minden tárgy két vagy három óra egy héten, de egyszerre csak egy óra van belőle. Lényegében két napi órarend van, egy napon négy slottal, azaz a 9 és 1 közötti négy órába vannak beosztva a tárgyak. Az egyik napi órarend hétfőn, szerdán(, pénteken) érvényes, a másik meg kedden, csütörtökön(, szombaton). Úgy jöttem ide, hogy majd tanulok, kombinatorikát, topológiát meg algebrai geometriát. A probléma csak az, hogy a kombinatorika üti az algebrai topológiát. Úgy éreztem, kombinatorikát bármikor tanulhatok, úgyhogy inkább az algtopot kéne választani. Az három kredites, úgyhogy szombaton is volt, megnéztem hát az első két órát. Az előadó valóban olyan borzalmas, mint ahogy mondják. Na mondjuk volt nála rosszabb is, de úgy tűnik, ő feltételezi, hogy mindenki túlvan legalább egy félév algebrai geometrián (ami még a cambridge-i diákokra sem igaz). Úgyhogy "motivációnak" bemutatta a homológiák egy algebrai geometriai alkalmazását, amikor igazából nem is definiálta a homológiákat (a homotópiákat definiálta, de az valószínűleg figyelemelterelés volt). Körülbelül azt mondta, hogy nem érdekel, mi a homológia, csak hogy ha két tér homotóp, akkor a homológiáik is azonosak. Aztán következő órán folytatta egy alggeomos, varietásos izével, és amikor már senki nem követte, hogy mit csinál, a közönség derültségére kijelentette, hogy és akkor most vegyük ennek az egésznek a harmadik homológiáját, és hűdejó. Na most ez pedagógiailag nem tudom, mennyire szerencsés, valószínűleg egy egyszerűbb példa jobb lett volna. Viszont én úgy érzem, hogy attól, hogy ő nem topológus hanem algebrai geométer, nekem bőven ráér a varietásokkal dolgozni tudni miután elértünk addig az anyagban. Úgyhogy végül kombinatorika lesz ebből, meg Ramsey-elmélet, meg algebrai geometria, meg kommutatív algebra, meg tán differenciálgeometria és funkcionálanalízis.

Cambridge-ben vannak még olyan vicces dolgok is, mint society-k. Azaz ahol hasonló érdeklődésű emberek összegyűlnek, szerveznek dolgokat. A Societies' Fair pedig egy egész épületet betöltött, ott lehetett ezekre jelentkezni. Leginkább arra jó, hogy sok spamet illetve szórólapot kapjon az ember, de volt ingyenpizza is. Jó, azért haszna más haszna is volt, pl. ma életemben először kipróbáltam a teniszt, és meglátogattam a sci-fi society-t is. Aztán holnap lesz valami előadás matematikatörténetről, mások meg filmnézéseket szerveznek. Egyszóval jól el lehet itt lenni, nem unatkozik az ember, ha van lelkesedése elmenni az ilyenekre.

Azt kifelejtettem még a bemutatkozó posztból, hogy ez a blog – bár elvileg angolszász területeken fog engem végigkísérni, – magyarul lesz. Majd ha úgy érzem, hogy angolajkú közösséggel szeretném megosztani gondolataimat, nyitok egy úgy blogot valami normálisabb helyen (gondolom a wordpressen), de ez egyelőre nem aktuális.