A Schmitt Pál plágiumügyét kivizsgáló bizottság imént hozta nyilvánosságra a jelentését. Ezt ugyan eredetileg holnapra tervezte (és egyelőre csak a minisztériumnak küldte meg azt), de jobb belátásra tértek, miután a Magyar Nemzet informátorai alapján már reggel elsütötte a poént: Schmitt megtarthatja kisdoktoriját (legalábbis nem javasolták ennek ellenkezőjét). Nem kis meglepetést okozva ezzel a tudományos élethez valamilyen szinten is kötődő állampolgárnak. Az ugyanis már a hvg januári cikkéből egyértelműen kiderül, hogy Schmitt Pál plagizált, de ezt az illető sem cáfolta, mindössze a felelősséget hárította, vagy épp hazugsággal kisebbítette az állítás jelentősségét, mondván: a maradék a saját munka, és az tartalmazza a doktorit érő megállapításokat. Persze itt már az fura volt, hogy egy 220 oldalas tézis 40 oldalára járt volna a fokozat, de aztán erről a maradékról is kiderült, hogy a hetven százaléka mégiscsak valaki mástól származik.

Ehhez képest az, hogy a SOTE bizottsága szinte felmentette, szégyen az egyetemre nézve. Nem is vagyok benne biztos, hogy jogos-e tudományos intézménynek nevezni egy olyat, amely a tudományos fokozatokat érdemtelenül osztogatja, és hibáját sem képes elismerni. De nézzük csak meg jobban ezt a jelentést:

Azt írja, hogy Schmitt dolgozatában 16 oldal szó szerinti fordítás, további 180 pedig közepesen szerkesztett és apróbb kiegészítésekkel ellátott fordítás, forrásmegjelölések nélkül. Normális esetben már ennyi információ minden kétséget kizárna afelől, hogy a kisdoktori címet jogosulatlanul ítélték oda. De félreértés ne essék, itt nem arról van szó, amiről a tudatlan és/vagy jobboldali média beszél, tudniillik, hogy az a legnagyobb probléma, hogy nem írta oda a forrást, és ezt a kis „formai hibát” pár óra alatt orvosolni lehetett volna. Nem. Képzeljük csak el ezt az orvoslást: „A következő 180 oldalt lényegében Georgiev művéből másolom”. Hát röhögve zavarták volna vissza, hogy most akkor mű- vagy szakfordítói vizsgát szeretne-e tenni, mert akkor bizony eltévedt. Tudta ezt nagyon jól Schmitt is, pont ezért nem írta bele.

A (kis)doktori cím nem arról szól, hogy összegyűjtjük és rendszerezzük mások eredményeit. Ez egy szakdolgozat esetében megfelelő, esetleg némi saját eredménnyel vegyítve, de doktorinak nem. A doktori fokozat annak bizonyítéka, hogy az illető önálló kutatásra képes, a disszertáció pedig egy összefoglalása ezeknek a bizonyos önálló kutatási eredményeknek. A plágium pont azért inetikus és szabálytalan, mert ennek ellenőrizhetőségét lehetetleníti el: nem derül ki, hogy mi saját eredmény és mi másé. Nemcsak arról van szó, hogy Schmitt Pál inetikusan járt el amikor plagizált, és erkölcsileg megengedhetetlen, hogy ő legyen a köztársasági elnök. (Bár lemondania ezért kellene. Egyébként alkalmatlanságát is számtalanszor bizonyította, például azzal, hogy sorra írta alá az alkotmányellenes törvényeket.) Hanem arról is, hogy Schmitt disszertációja egyszerűen nem ér doktori címet, mivel az nem önálló kutatáson alapul. (Még egyszer jelzem, lemondania nem a doktori cím visszavonása, hanem a plagizálás miatt kellene.)

Az, hogy a SOTE jelentésében a jelenségek benne vannak, de ahelyett, hogy a doktori cím visszavonását javasolná, a testnevelési egyetem felelősségét firtatja, arra utal, hogy valami nincs rendben. Nem hiszem el, hogy egy tudományos intézmény komolyan gondolja, hogy szerencsétlen áldozat az a plagizáló doktorandusz, akit nem szűr ki a doktori procedúra. Szóval itt vagy lekötelezettje a társaság a kormánynak (erre utal Tóth Miklós friss kinevezése), vagy fél tőle (erre az utal, ahogy a bizottság visszapasszolta a labdát az amúgy doktori cím visszavételére nem jogosult minisztériumnak). A tudományban, tudományos életben nincs helye megfélemlítésnek, hatalmi szónak. Az, hogy ez itt mégis megtörtént, egyrészt a magyar demokrácia romlottságát mutatja, másrészt azt, hogy a SOTE jobban fél, mint tudományegyetem.

PS. Azért valamelyest megnyugtató, hogy a SOTE vezérkara mégis inkább tudományegyetemnek tartja magát, mint fél, és ennek ellenkezője inkább csak a bizottságról mondható el.