Ma reggel esett az eső. Első ízben, mióta itt vagyok, dehát még egy hónapja sincs, hogy megérkeztem. Azért nem kell nagyon aggódni, nem volt vészes, egy-két milliméternél biztos nem több, de én igazából nem is láttam esni. Rám esetleg csöpögött egy picit, de talán ezt is túlzás állítani. Magát az esést egyébként egyik órám alatt letudta. Azért kíváncsi vagyok, lesz-e ennél intenzívebb csapadék is valamikor.
Node kezdjük az elején. Ott tartottam legutóbb, hogy megérkeztem a szobámba, és lakótársam legnagyobb örömére valóban nem betörő voltam. A lakás egyébként elég jó, de havi 1200 dollárért ezt el is várja az ember. Van két hálószoba, két fürdőszobával (nekem maradt a rosszabb párosítás, a szobámnak csak egy ablaka van, és a fürdőm sem közvetlenül a szobámból nyílik, de ez érthető, ha én érkezem hamarabb, én is azt választom). És van egy nagyobb közös helyiség, egyik felében konyha mikróval, hűtővel, gáztűzhellyel, mosogatógéppel, plusz egy étkezőasztal, a másik felében nappali egy borzasztó jó kanapéval (ha egyszer kanapém lesz, az egész biztosan ilyen lesz), fotellal, tévével. Az ágyam egyébként olyan nagy, hogy a lepedő, amit hoztam használhatatlan: egyszerűen nem fér rá az ágyra. Full size, ha ez mond valakinek valamit, meglepő módon a twin size-nál eggyel nagyobb kategóriáról van szó (de van még queen és king size is, amik még nagyobbak).
Szerencsére van wifi is a szobában, így az első két hétben, amíg nem volt laptopom, tudtam netezni és Skype-olni a telefonomról. Szóval vettem laptopot, nem HP-t, hanem Asust. Mondjuk amit a HP nagyon jól csinál, az a touchpad.. ezen a gépen nem olyan kellemes használni, bár kis állítgatás után tűrhető lett. Külön vicces (sőt hasznos), hogy a hozzávaló szoftverrel úgy lehet görgetni, mintha csévélne az ember: óramutató járása szerint tekerve lefelé gördül, másik irányban fölfelé. A régi gép billentyűzetét is jobban szerettem, és nem csak azért, mert normális helyen van rajta az „ű” betű, nem pedig kvázi elérhetetlen távolságban: ott, ahol az enternek a fölső része kéne, hogy legyen (és az sem zavar különösebben, hogy nincs „í” billentyű, mert azt amúgy sem használom, ez igazából csak egy hét használat után tűnt fel először), ez sajnos az amerikai billentyűzeteken így van. Viszont ezek a hülye billentyűk, amivel ráadásul reklámozzák magukat, meg hogy valami kínai design-díjat nyert, nem fogom megérteni. Mi értelme annak, hogy a billentyűk enyhén billegő téglatömbök, nagy résekkel elválasztva, és ha véletlen túlságosan a sarkát ütöm le, akkor nem is érzékeli? Nemtom, hogy ez a Macek hatása-e, nekem azok billentyűzete sem tetszett.
Egyébként most viszonylagos pénzszűkében vagyok, lepedőt például vettem, meg persze kaját is veszek, de a dollárjaim erősen a végét járják, úgyhogy forintot költök még. Például a laptopot is forintból vettem, meg ha nagyobbat vásárolok, azt is a magyar bankkártyámmal fizetem. Meg persze a lakbért. De sebaj, a forint most úgy is erős. Mindenesetre jó eséllyel gyengülni fog a következő hónapokban. (Bár az kicsit durva, hogy a bank először euróra váltja a dollárt, és csak utána forintra.. jó lenne tudni, vajon az előbbi középárfolyamon történik-e.) Egyébként elég vicces, itt hagyták nekem, hogy pin-kódot válasszak az amerikai bankkártyámnak – ezt egyébként nem tartom szerencsésnek –, úgyhogy úgy döntöttem, ugyanaz lesz, mint az egyik másik kártyámé. Csak aztán úgy zavarba jöttem, hogy másképp voltak a számok azon, amin be kellett ütnöm, hogy véletlenül két számjegyet felcseréltem.. csak aztán nehogy összekeverjem őket. Szóval a pénzhiány oka, hogy nincs SSN-em, és amíg nincs, addig nem kaphatok pénzt a tanszéktől. Ahhoz, hogy SSN-t igényelhessek, kell egy igazolást szereznem az International Centertől, de ők ilyet csak azután hajlandóak adni, hogy az eligazításukon részt vettem. Ebből volt ugyan egy már augusztus 15-én, de én arról lekéstem a jelentkezést. A következő holnap lesz, úgyhogy remélhetőleg egy bő héten belül megkaphatom a 4000 dolláros csekkemet. Amit aztán be tudok rakni egy bankautomatába, és már jön is a pénz a számlámra.
Egyelőre nem ismerkedtem meg nagyon sok emberrel itt, de akikkel találkoztam elég jófejnek tűntek. A lakótársammal is jól kijövünk, de egy-két csoporttásammal különösen jóban lettünk. Voltunk már kétszer a strandon is, Santa Monicában, sőt hétfőn Malibuban piknikezve ünnepeltük a munkát (merthogy itt Labor Day, azaz a munka ünnepe szeptember első hétfője.. Magyarországon a kisiskolások rettegett napja). Most fürödtem először óceánban (sőt, igazából most láttam először óceánt, hacsak az Indiai-óceánt nem láttam korábban.. nemtom). Mindenesetre elég vicces élmény, ahogy elsodornak a hullámok, meg az is fura, ahogy a szélén a visszapattanó hullám húz be a tengerbe.
