Ideje egy kis termvégi visszatekintésnek. Hogy milyen tárgyakra jár(ogat)tam be, azt már megírtam, egész kevés volt: percolation on graphs, representation theory & invariant theory, knots & 4-manifolds illetve a vizsgázásra nem választható topological methods in combinatorics. Így megnézve nem is olyan kevés – bár kevesebb, mint múlt termben –, de csak kettőből kell majd vizsgáznom. Kicsit úgy érzem, hogy lazábbra vettem a Lent termöt, mint anno a Michaelmast, az example sheetek közül pl. csak kettővel foglalkoztam komolyabban.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy más módszerrel tanultam. Egy nagy különbség például, hogy készülgettem az esszémre, ami azt jelenti, hogy 4-5 cikknyi matek elolvasására is szántam időt, ami egyáltalán nem kevés. Körülbelül 50 oldalnyi tömény matekot jelent, amit szeretek kijegyzetelni is, hátha úgy jobban megmarad. Az egy hét per cikk tempót érzem reálisnak (a minden egyéb mellett), de ezt nem mindig sikerült tartani. Például mert a term feléig mind a négy tárgyra kétnaponta készültem, igyekeztem nem lemaradni (ezzel szemben ősszel csak a kommutatív algebrával csináltam ezt, meg követtem a Ramsey-t és a kombinatorikát, de az szinte elhanyagolható időt vett igénybe). Ráadásul addig arról is meg voltam győződve, hogy én a topológiából fogok vizsgázni, amit viszont rendkívül időigényes volt követni. Aztán döntöttem: reprezentációelmélet lesz helyette, ezután pedig csak jegyzetelni jártam be az órára. De büszkén jelentem, hogy még a legeslegutolsó, a hivatalosan utolsó nap másnapján tartott órán is benn voltam. Ekkor persze csak azért volt óra, mert korábban egy elmaradt. (Nemígy Bélánál, aki azért tartott aznap is órát, mert.. hát mert túl lassan haladt korábban..)
A végére a topologikus kombinatorikát sem nagyon követtem, úgyhogy a maradék két tárgy mellett több idő jutott az esszére. Találkoztam is Thomasonnal kétszer, az első alkalommal sikeresen lebeszéltük egymást a Conlon-féle, Ramsey-számok felső becsléséről szóló cikk feldolgozásáról. Egyrészt, mert nem nagyon tudnék mást, minthogy leírom lényegében ugyanazt a bizonyítást, amit ő, másrészt mert vannak benne olyan apró állítások, amiket nem látok, sőt, van egy olyan, ami konkrétan nem igaz: fordítva használ egy egyenlőtlenséget. Ettől a bizonyítás lehet, hogy működik, mert egy kicsit gyengébb dolog igaz, viszont Thomason bevallotta, hogy kicsit megijesztettem. Ugyanis ez tipikusan olyan bizonyítás, ahol ilyesmin rengeteg múlhat. Az ő egykori becslése is jobbnak tűnt, amikor csak „lényegében” számolta végig. Úgyhogy végül hipergráf Ramsey-számokról fog szólni az esszém, mindenféle közelítésekről, a legjobb ma ismert eredmények ismertetésével. Erről egyébként akartam, sőt el is kezdtem írni egy blogposztot, csak legutóbbi nekiállásom alkalmával történt az a bizonyos első képernyőelsötétülés, amitől félbeszakadt az írás, és azóta sem álltam neki a folytatásnak (de továbbra is szeretném befejezni). Közben már magát az esszét is el kéne kezdenem írni, hogy hogyan fog felépülni, azt már lényegében látom, úgyhogy ez voltaképp bármelyik pillanatban elkezdődhet. Na majd valamelyik pillanatban.
