Eddig sem voltam valami kreatív a posztok címeivel, de azt hiszem most akkor fel is adtam. Egyszerűen nem tudok mit kitalálni, ha nincs valami közvetlen apropója annak, hogy írok, csak az, hogy felgyülemlett pár dolog, amit érdemes beleírni a naplómba. Ezúttal is ez a helyzet, kirívóan izgalmas dolgok nem történnek: folyik a tanév, órára járok, órát tartok. Közben haladgatok a Probabilistic Methoddal, a hatodik fejezetet fogom nem soká elkezdeni olvasni, ha leírtam a megoldásaimat az ötödik fejezet feladataira. Már az ötből négyre, amit megoldottam.
Tegnap volt Veterans Day, ami a UCLA-n tanítási szünetet is jelent. Ez az első világháború végi fegyverletételről megemlékező Armistice Day továbbfejlesztett változata, ami így már a második világháborús hősöknek (sőt, talán egyebeknek is) emléket állít. De a különös ebben az, hogy igazából nem is tegnap volt, hanem tegnapelőtt. Csakhát a vasárnap már alapból is szünnap, úgyhogy ilyenkor hétfőre tolódik a munkaszünet, ami jár, az jár alapon :) Magyar szemmel nézve furcsa dolgokból persze különben sincs hiány, már eddig is említettem párat. De azt hiszem ebbe a kategóriába tartozik az itteni áfa is. A kaliforniai áfa USA-szinten közepesen magasnak tekinthető (van olyan állam, ahol egyáltalán nincs ilyen jellegű adó), ráadásul emelni tervezik. Szóval ez itt egész pontosan 8,75%, de pl. az élelmiszer adómentes. Feltéve persze, hogy azt boltban vásárolja az ember, mert étteremben ugyanúgy felszámolják az áfát. Ráadásul a kiírt árak sem tartalmazzák az áfát, emiatt eleinte néztem is néhányszor furcsán a végösszegre fizetés előtt.
Furcsa hely a Venice Beach is. Nem a neve furcsa, Budából három is van amerikában, Kossuth-ból meg komplett megyét is elneveztek Iowában, miért ne lehetne hát egy Velence nevű kerület Los Angelesben. Venice Beach meg természetesen a kerülethez tartozó óceánpart. A strand mentén a legkülönbözőbb árusok árulták árulnivalóikat. Volt ott jósnőtől és lélekgyógyásztól kezdve a helyszínen festegető vagy egyebet alkotó művészeken át zenekarokig minden. Az épületekben vendéglők, szuvenírárusok, tetoválószalon, vagy orvosok, akik 30 dollárért megállapítják, hogy neked marihuána-gyógykezelésre van szükséged. Ugyanis errefelé az orvosi marihuána legális (központilag ugyan tiltják az USA törvényei, de a kaliforniai rendőrség nem zargathat miatta). Meg persze ott van az a könyvesbolt is, ahol Katie, Zach felesége dolgozik. Venice Beachen 8 napja, vasárnap voltunk Zach-kel, mert úgy tűnt, ez az utolsó lehetőség az évben strandolni. 90 fokot ígértek, ami magyarul olyan 30-at jelent, de ennyi valószínűleg nem volt. Az óceán vize is kicsit hűvösnek tűnt, úgyhogy inkább nem lubickoltam nagyon benne, de hasig belesétálni egész kellemes volt. Szerencsére a szél sem fújt, úgyhogy egyáltalán nem fáztam, amikor kisétáltam.
És hamár a furcsa dolgoknál tartottam, még megemlítem a múlt péntek estét. Kicsit fáradt voltam már, és úgy döntöttem, hogy még megnézek egy rész Castle-t, aztán előbb-utóbb aludni fogok. Nagyjából a film felénél tartottam, amikor – egész pontosan 22:28-kor – megcsörrent a telefonom, és Adam tájékoztatott arról, hogy épp a westwoodi Fox Theater előtt állnak a sorban, és ő azt hitte, hogy Zach hív engem, Zach meg azt, hogy ő, mindenesetre van egy jegyük számomra a 22:40-es Skyfallra (a legújabb James Bond-filmre). Azaz tíz perc múlvára. Úgyhogy gyorsan összekaptam magam, és elszaladtam oda. Szerencsére nem lakom messze tőle, gyalog tán öt perc, futva inkább kettő. Meg hát a film sem kezdődött el olyan negyed tizenkettőig kb. (és fél kettőig tartott). Szóval nem igazán jött be a korán aludni térős tervem :)
