Hát ennyi volt, cambridge-i tanulmányaim befejeződtek. Mármint lényegében: a vizsgákon túl vagyok, dolgom már nincs, de egyelőre diplomám se. Dehát az kit érdekel. Majd elpostázzák, oszt jónapot (tudják, ki fog csak ezért – meg hogy valami fancy gownt bérelhessek – visszajönni július 21-én a diplomaosztóra..). A saját eredményemet 20-án tudom meg, a többiekét meg egy nappal később. Egyébként a kombinatorika-jellegű vizsgák, meg a reprezentációelmélet egész jól sikerültek, a diffgeo is nagyjából rendben volt. A kommutatív algebra mehetett volna jobban is. Igazából nem volt szimpi a vizsga (talán fair sem volt), mert csak feladatok voltak, tehát tételeket, bizonyításokat nem kérdezett. Ráadásul a bácsi algebrai geométer, és kicsit olyanok voltak a feladatai is (legalábbis egy része). Én viszont úgy gondoltam, hogy ez egy algebra kurzus és annyira nem fontos a geometriai képet is megértenem, úgyhogy igyekeztem arra nem pazarolni energiát a készülés során. Nomeg bőven csináltam hülyeségeket én is a vizsgán, úgyhogy: meglátjuk.
Na midenesetre a hétfői utolsó vizsgám óta lényegesen kevésbé hatékonyan bánok az időmmel, de ebben semmi meglepő nincsen. Eleve rengeteg évvégi program van: Hétfőn például B szervezett garden partyt. Pontosabban elvileg garden party lett volna, meg is hívott húsz embert a magyar societyből, aztán az eső miatt lemondta.. és szervezett egy kisebb partyt, házon belülre. Oda már inkább a szokásos matekosokat hívta, kivéve Lacit és engem, gondolom azért, mert mi hivatalosan úgy tudtuk, hogy elmarad a dolog. Dehát körülöttem praktikusan mindenkit meghívott, és ők magyarázták, hogy vihetnek „partnert”, úgyhogy én is elmentem. Ez volt az első alkalom, hogy hívatlanul mentem valahova.
A garden partyknak egyébként most szezonjuk van, tegnap voltam pl. a Trinity matek societyén. Ott Imre (aki Ramsey-elméletet oktatott nekünk) képesztett el azzal, hogy nemcsak kitalálta a dolgozatról, hogy ki írta, de még a kódszámunkra is emlékezett. Merthogy a vizsgák elvileg névetelenek. Engem például onnan ismert fel, hogy valahol kihagytam egy szót egy mondatból (szerinte egy „is”-t), ami magyarokra jellemző: például Bélától is hallotta párszor. Hogy pontosan mi is volt, arra nem emlékezett, de megígérte, hogy amint kideríti, szól nekem. (Ma egyébként mondta, hogy az esszémet is olvasta, és abban semmi nyelvhelyességi problémát nem talált, úgyhogy arra tippelek, hogy az elképesztő kapkodásban – két óra alatt annyi anyagot kellett leírni, amennyit ő nagyjából 4 óra alatt adott le, plusz még néhány feladatot megoldani, az egyiket nem is sikerült – véletlenül kihagytam. Igazából magyarul fogalmazva is elképesztő dolgokat tudok leírni, ha sietek.) Szóval erre egyből azt reagálta, hogy „aha! Hungarian!”. És hát Laci kézírását megismerte, úgyhogy maradtam én. Ergo én vagyok a 1045-ös sorszámú. És tényleg.
Aztán este volt last BA dinner, ami jó eséllyel az utolsó formalom volt ebben a tanévben. Utána postdrinksnél egy (kicsit már becsípett, meg jelentős háttérzaj mellett, de mégis) angol lány amerikainak nézett engem. Egész pontosan épp magyaráztam, hogy hova megyek jövőre, mire megkérdezte, hogy a családom Kaliforniában lakik-e. Mondtam, hogy ők inkább Magyarországon, mire kicsit meglepődött, és megjegyezte, hogy egészen amerikainak hangzom.
ps. elég vicces ám, ahogy kiírja nekem itt a blogmotor dátumnak, hogy „holnap 00:16”
