Úgy érzem, ideje ismét írnom: az elmúlt két hét is majdnem olyan mozgalmas lett, mint az azt megelőző. A mozgalom egyik legfőbb oka pedig az, hogy elkezdődött a tanév, egész pontosan másfél hete csütörtökön, és jelenleg úgy hívják, hogy Fall Quarter. Körülbelül megfelel a cambridge-i Michaelmas Termnek, csak amerikában szeretnek épeszű nevet adni a dolgoknak (nomeg errefelé ritka a 800 éves egyetem, ami mindenféle hagyományra foghatná az épeszűtlen neveket). Ja, és ez nem 8 hét, hanem 10, mert itt lassabban tanulnak az emberek (elvégre Cambridge-ben a mesterképzés is csak 1 év).
Szóval ott tartottam, hogy elkezdődött a tanév, mégpedig számomra a saját órámmal. Introduction to Discrete Structures, discussion, szóval végmat ő.. 0, gyakorlat. Első órán indukcióról volt szó, és minthogy csak másnap volt az első előadásuk, azt a társaság nagyja tőlem hallotta először. Azzal igazából nem is volt baj, szépen bebizonyítottuk, hogy az első n páratlan szám összege n^2, és hasonlók, úgy tűnt, értik is. Aztán úgy gondoltam, hogy bonyolítok egyet, csak kicsit belezavarodtam, mert közben jöttem rá, hogy kettőt bonyolítottam. Mint utóbb kiderült, tök fölöslegesen bonyolítottam, mert nem is kell azt nekik tudni. Azt mindenesetre elértem vele, hogy ők nyilván nem értették, én miről beszélek, cserébe viszont csak 4 perccel az óra vége után tűnt fel, hogy lejárt az idő. Szóval ez elég kellemetlen volt. Azóta tartottam még hármat (és itt már nagyon igyekeztem az időt figyelni), azok azt hiszem lényegében rendben voltak. A mai órám ráadásul fel is lett véve videóra, hogy nézzem meg. Ez része a gyakvez-képző kurzusnak, amit először tanítóknak kötelező elvégezni.
Persze járok én is órákra, felvettem a probabilistic combinatoricsot Bennytől, és az enumerative combinatoricsot Igortól. Ennyi elég is a tanítás mellett ahhoz, hogy meglegyen a 12 kredit, ráadásul nem is lesznek belőle vizsgák, mindössze három beadandó feladatsor kurzusonként. Amik viszont elvileg nehezek, bár az első enumcomb (gőzöm sincs, hogy kéne erre gyorsan hivatkozni) feladatsorral egész jól állok. Ezen kívül bejárok difftopra meg algtopra. Az előbbi a geometria/topológia „sáv” része, azaz az area examre készít fel, csak tartalmaz pár dolgot, amit nem tudok, vagy csak nincs jól felépítve a tudásom, úgyhogy érdekel. (De egyelőre csak alap diffgeo dolgokat csinált, amit én már kétszer tanultam, ráadásul szerintem azokban jobban mondták el.) Utóbbi már (hivatalosan) a geometria sávra épül, és úgy tűnik, deRham-kohomológiára építi az elméletét, ami még érdekes is lehet, mert én inkább szinguláris homológiák felől nézem az algebrai topológiát. Ezek mellett van a kombinatorika szeminárium (ezt vajon egységesen mindenhol csütörtökön kettőtől tartják? igazából Cambridge-re nem emlékszem..), sőt van egy reading group is (amit magyarul talán olvasókurzusnak hívnak), ma volt az első, témája a polynomial method. A végéről viszont elszöktem, mert közvetlen utána, de onnan tíz perc sétára van az American Culture & Conversation nevű órám, amit csak úgy fölvettem ismerkedni emberekkel meg az amerikai kultúrával. Mondjuk a 25 fős csoportban hárman voltunk nem kínaiak, de ezen szemlátomást ők is meglepődtek.
Ma egy hosszú napom volt. Három órámat mondjuk már említettem, ezeken kívül még egy volt, az office houröm, ami a diákjaim számára kijelölt időpont arra, hogy kérdéseikkel zargassanak engem. Múlt héten nem volt senki, ma viszont hatan is, úgyhogy az irodámban (szobámban?) szépen lassan elmagyaráztam, amit nem értettek az előadásból, vagy egyéb helyekről. Közvetlenül ezután, vagyis közvetlenül a reading group előtt, szóval szintén ma történt, hogy kiderültek a vizsgáim eredményei. Átmentem. A basic exam 100 pont lett, az algebra 60, a geológia pedig 74. Mármint ez a geometria/topológia vizsga. Ami voltaképp tök jó, bár lehet, hogy tökmindegy is egyben, ha jövőre Svájcba megyek.
És akkor maradt még egy témám, aminél legutóbb ott tartottam, hogy elmentem SSN-t igényelni. No, a kártyácska meg is jött, másfél hete péntek délután, szóval várhattam egy hétvégét vele, de úgy képzeltem, hogy hétfőn szépen kapok egy csekket, és örülök. Természetesen ez nem így történt, merthát mért is lett volna ilyen egyszerű, hanem mondták, hogy remek, nem sokára kiállítják a csekket, és postázzák. Na a posta nekem nem olyan jó, mert az lassú, inkább fölvenném, ezzel még nincs is gond, de amikor két nap után sem lett kész a csekk, akkor kiderült, hogy elfelejtettem leadni pár fénymásolatot az okmányaimról. Úgyhogy a lyukasórámban szépen elbuszoztam a Wilshire Boulevardig, meg vissza, és örültem, mert minden akadály elhárult a csekkem kiállítása elől. Pénteken fel is tudtam venni, első utam egy ATM-hez vezetett, amibe szépen beraktam a csekket. Akkor jött a következő sokk, mert nemhogy nem fértem hozzá azonnal, október 17-ét emlegette céldátumként, hogy akkor lesz a pénzem elérhető. Ez azért volt különösen rossz hír, mert a számlámon levő majdnem három dollárból szűkösen tudtam volna csak kifizetni az 1200 dolláros lakbért október 10-ig, és nem akartam minden forintomat erre költeni (bár továbbra is jó üzletnek tűnik nem forintban tartani a pénzemet, azért valamennyit célszerűnek tűnik otthon tartani, például az utalási űrlapomon „apeh védelmi pénz”-ként elmentett értelmetlen TB-járulékomat (havi 6600 forint) fizetni). Mondjuk a másfél hetes türelmi időn mindenki meglepődött, akinek csak említettem, és én is reméltem, hogy ennél hamarabb hozzáférhetek. Tegnap még mindig nem volt elérhető, úgyhogy úgy terveztem, hogy ha ma reggel sem lesz az, akkor elmegyek a bankba érdeklődni, ha meg nem sikerül beszélni velük, akkor megpróbálok valami halasztást kérni a lakbérre. De legnagyobb örömömre ma reggel megérkezett a pénz a számlámra (igen, ez is ma történt), úgyhogy végre (még a tavalyinál is nehézkesebben, de) van pénzem.
Ja, és holnapra esőt ígérnek, aminek annyira nem örülök, de végül is kéthavonta egyszer belefér. Persze ha ez is olyan lesz, mint legutóbb, akkor lehet, hogy ezt sem számolom legközelebb.
