Ma ért véget a harmadik hét a Lent termből, a nyolc hetes kvázi-félévekhez viszont még mindig nem szoktam hozzá. Elég furcsa belegondolni, hogy mindjárt félidőnél járunk, miközben csak most kezdődött el az egész. Egyébként a 10-15 centi hó, ami vasárnapra virradóra esett, hétfőn félig el is olvadt, pedig a kreatív diákok hóemberek mellett egyéb érdekességeket is építettek: készült iglu, Tower Bridge, egy talán Big Ben, és egy csúszda is (bár csak 2,5 méter magas lett). Ja, és hógolyóval dobáltuk a hajókázókat. Szóval ha maradt volna a hétfői meleg, akkor rég elolvadt volna az egész, így viszont visszafagyott, további használatra teljesen alkalmatlanná vált. No, de nem erről akartam írni, hanem a matekról.
(Illetve dehogynem, mert szokásomtól eltérően inkább mégsem írtam át utólag a legutóbbi posztomat, viszont ez a téma ide meg nem illik, hát egy kis trükköt alkalmaztam.. :P)
Szóval jelenleg négy tárgyra járok. Mégpedig úgy, hogy hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton egy órám van, 9–10-ig, míg kedden és csütörtökön három: 11–12-ig nincs. Volt az hat tárgy is, elméletben legalábbis, de a Galois-kohomológiát az óra végéig sem bírtam. Valamivel tovább jártam Riemann-geometriára, de végül részemről az is érdektelenségbe fulladt, meg az előadó sem az én ízlésemnek megfelelően tartotta az órát. Úgyhogy most járok egy „csomók és 4-sokaságok” fantázianévre hallgató topológiaórára, reprezentációelméletre, perkolációra gráfokon (vagymi) és topologikus kombinatorikára. Ez utóbbi egy graduate óra, amiből sajnos nem vizsgázhatunk, pedig én szívesen választanám. De menjünk csak szépen sorba:
A topológia elég érdekes, a négydimenziós sokaságok különlegességeinek vizsgálata lenne a cél, elvileg egy egzotikus négydimenziós valós térig eljutunk, bár az egyik phd-diák szerint a menetrend elég optimista. Ami az órát illeti, az néha kicsit nehezen követhető, és nem csak azért, mert – mint közismert, – nem jártam algebrai topológiára, hanem mert időnként kicsit nagy ugrásokban halad Rasmussen. És hát jó topológus módjára nem valami precíz. Most épp úgy érzem, hogy értem, de még van hátra öt hét.. Az algtop-lemaradást pedig próbálom pótolni, a nyáron elkezdett Hatcher-könyv homológia-fejezetének lényeges részét már elolvastam, sőt a kohomológiákat is elkezdtem.
A reprezentációelmélet meglepően jó óra, valószínűleg Martin a legjobb előadó, akit ebben a termben kifogtam. Kicsit talán még jobban élvezném, ha emlékeznék valamire a másodéven tanult csoport-reprezentációelméletból. Egyszersmind azon töröm a fejem, hogy hogy lehet, hogy az eltén azt praktikusan nem tanítanak, mi is kvázi véletlenül tanultunk, mert Pelikánnak maradt egy fölös negyedéve. Meg hogy mivel lehetne (lehetett volna) elérni, hogy mondjuk meg is maradjon, ne pedig levegőben lógó tudásként elhalványuljon.
A gráfos órát Béla tartja, egyelőre véletlengráfokról, illetve olyan folyamatokról van szó, ahol az üres gráfból indulva egyesével véletlenszerűen vesszük be az éleket, amíg a teljes gráfot meg nem kapjuk. És akkor kábé hogy néz ki a gráf n/2 lépés után? A második óráról sikeresen lemaradtam, mert úgy rémlett, hogy 11-kor kezdődik az óra. Azért biztonság kedvéért benéztem a terembe 10-kor, de megnyugodva tapasztaltam, hogy épp Tom Fisher tart valami tökmásról előadást. Aztán amikor 11-kor elindultam, jött szembe Laci, hogy én akkor most járok-e órára. Akkor jutott eszembe, hogy meg lett cserélve a terem. És persze 10-kor van az óra.
A topologikus kombinatorikát Benny egyik ex-doktorandusza, Boris tartja. Persze első órán szóba került a Kneser-sejtés, és fel is írta a táblára, hogy 1978-ban bizonyította Laszlo Lovasz. Aztán megállt, mondván: „most jön a neheze”, azzal rövid gondolkodás után rakott egy ékezetet a második „o”-ra. Én nem bírtam tovább a fuldoklást a padomban, úgyhogy javasoltam neki, hogy rakjon ékezeteket az „a”-kra. Erre megpördült és rámmutatott: „áhá! te magyar vagy”. Mire én elárultam neki, hogy igen, és a padszomszédomra mutatva mondtam, hogy az ő apjáról van szó. Egy másodperc reakcióidő (visszafordult, hogy feltegye az ékezeteket az „a”-kra) után kicsit zavarba jött, úgyhogy az „o”-betűről lemaradt az ékezet, de sebaj.
Mindezek mellett írok egy esszét. Pontosabban még nem írom, csak olvasom a cikkeket hozzá. Illetve eddig egy cikket kezdtem el olvasni, és jutottam majdnem a végére. Az esszé egyébként Ramsey-számokról fog szólni. Kombinatorika, ami csak a sztereotípiát erősíti, dehát ez van. A legtöbb sztereotípiában van valami. Bhargav mesélte a viccet, miszerint: „Some people argue whether we should use the word combinatorist or combinatorialist, but actually the correct term is: Hungarian.”
