Van annak valami bája, amikor az ember viszonylag rugalmas munkaidőben teszi a dolgát, ezen kívül viszont úgy osztja be az idejét és pénzét, ahogy akarja. Túl azon persze, hogy nem mindig érzem magam eléggé motiváltnak a tanulásra, vagy legalábbis szerintem kevesebbet tanulok, mint kéne. Mindenesetre arra sikerült rávennem magam, hogy elmenjek cipőt venni, vettem egyből kettőt is, 47 fontért: egy normált az előző szakadt helyett, és egy sportcipőt értelemszerű céllal. Ezzel egyéni csúcsot döntöttem cipőbirtoklásban, immáron három párral is rendelkezem (meg nem erősített információk szerint van egy pár csizmám és egy pár szandálom is, de ezeket elhanyagoljuk), plusz esetleg félnek beszámítva az egyéves korához képest meglepően szétszakadt régi cipőmet. A harmadik a fekete ünneplőcipőm, amit sikeresen otthon hagytam (nem mintha befért volna a bőröndömbe), úgyhogy formalokra öltönyben, talárban és barna cipőben járok. De vicc az egész maskarabál, úgyhogy nem zavartatom magam emiatt.
Az eltéhez képest van itt egy ilyen nem elhanyagolható előny, hogy ingyenes sportok. Mehetnék például evezni, de nem megyek, mert először elriasztottak tőle, most meg már nem vagyok olyan lány, mint Rozi, hogy term közepén kezdjem el, mert csúnyán néznek rám. Viszont életemben először kipróbáltam a teniszt (még nem döntöttem el, hogy a pálya kicsi, vagy a háló magas), és ami sokkal jobban tetszett, a squasht. Ez utóbbiban az a pláne jó, hogy szinte mindig üresek a termek (ja és csak 3 percre van innen), úgyhogy ha délelőtt kedvünk támad játszani, jó eséllyel le tudjuk foglalni még arra a délutánra. Az ára pedig mindössze két kattintás. És ráadásul pont nekem való sport, mert lehet összevissza futkorászni, és nem kell olyan precízen célozni, csak el kell találni a labdát. Legalábbis az élvezetes játékhoz elég ennyi az én szintemen, nem úgy mint a tenisznél, ahol ötből egyszer sikerül nem kettőshibát ütnöm.
Tegnap voltunk formalon a Sidney Sussexben, 14 magyar. Némi magyarázatot kaptam arra, hogy miért is vannak annyian, akikről még nem is hallottam korábban: nem elhanyagolható részük nem is Magyarországon járt gimibe, de olyan is van, aki mégcsak nem is lakott ott soha. Azért jól el lehet velük lenni :) Szintén tegnap, bár nem vacsoránál, hanem ebédnél beszélgettünk egy lánnyal meg Lukasszal, és a srác magyarázta neki, hogy én vagyok az egyik magyar. Ugyanis Béla korábban figyelmeztette Tomékat, hogy kössék fel a gatyájukat, mert jön néhány magyar ide. (Megjegyzem, nekünk meg azt mondta, hogy dolgozzunk, mert nagy itt a verseny.) Az közben kiderült, hogy a lány NatSci-t tanul, úgyhogy megkérdeztem, honnan tudja, ki az a Bollobás. Mert az a tapasztalatom, hogy hiába világhírű valamelyik magyar matematikus, akár egy más természettudós szakon tanuló eltés sem ismeri a nevüket. (És hát én sem igazán ismerem a híres magyar fizikusokat, kémikusokat.) Megtudtam, hogy a lány apja matematikus, és Béla kiskorától kezdve gyakran vendégeskedett náluk. Azért matematikusból is bőven van akit nem ismerek, de ha Béla szokta őket meglátogatni, akkor – gondoltam – megkockáztatom a kérdést: hogy hívják az apját? Enyhén vonakodva (gondolom remélte, hogy sikerül elkerülnie a kérdést) kinyögte, hogy Andrew Wiles. Na, mondom jó. Még megpróbálkozott azzal, hogy szerinte Laci apja híresebb, de rövid úton leszavaztuk.
Amikor beiratkoztunk, csináltak rólunk egy csomó képet. A Trinityben egyéni, meg graduate fresher csoportképet talárban, aztán egyetem-szinten (normál ruhás) Part III-csoportképet a CMS-ben. Akkoriban még nem tudtam, hogy hogy kell hordani a talárt, úgyhogy a képemen azokból a lyukakból lóg ki a kezem, amelyekből csak étkezés közben kéne. Na sebaj. A baj az, hogy piszok drágák a képek. A csoportképeket 30 és 55 font közötti áron lehet megvásárolni kerettől meg egyéb mittudoménmiktől függően (amik azért érdekelnének, de nem találtam senkit, aki tudná). Ráadásul azt sem tudom, hogy vinném haza, mert jó nagy, törékeny, a poggyászba nem merném berakni, de kézben meg lehet, hogy föl sem engednék a repülőre. Úgyhogy grad fresheres csoportképem nem lesz (az egyénit megvettem), a Part III-sen még gondolkozom, de bekeretezve szinte biztos nem lesz.
