Szóval legutóbb ott hagytam abba, hogy másnapra esőt ígértek. Na másnap nem esett az eső, de harmadnap igen, többször is, bár megázni megint nem sikerült, mert vagy otthon voltam még, vagy épp vásároltam. Az itteni időjárás elég vicces dolog. A levegő páratartalma általában magasabb, mint mondjuk Magyarországon, és jópárszor előfordul, hogy lóg az eső lába, vagy legalábbis ilyen érzése van az embernek. Szóba is került tegnap, hogy akkor vajon hogyan lehet megállapítani, hogy fog-e esni. Arra jutottunk, hogy lényegében feltehető, hogy nem fog esni. Mostanában kicsit hűvösebb is az idő, 20 fok alá is lecsökken néha (és nem csak éjszaka), gondolom jön a „tél”.
Az elmúlt hetem egész mozgalmasra sikerült, úgy éreztem állandóan csak rohanok. Eleve be kellett adnom az első kombinatorikaházimat, ami kilenc, többnyire kicsit kellemetlenül leírható, de egyébként egész érdekes feladatból állt. Emellett az óráim követésével is kicsit le voltam maradva az egy héttel korábbi enyhébb betegeskedésem miatt (megfáztam, de gőzöm sincs, hogy, ugyanis akkor még meleg volt). A héten ráadásul 23 órányi fix elfoglaltságom volt, amiből 17 óra a hétfő-szerda intervallumra koncentrálódott. Meg emellett intéztem bankot és telefont is. Ja, és persze készültem azokra az órákra is, amiket én tartottam, ráadásul szerdán a diákjaim házijához is kellett megoldásokat írnom. Szóval kicsit rohanósra sikerült, úgyhogy úgy döntöttem, leadom az algebrai topológiát (amúgy sincs túl sok értelme az előadásnak, nekem kicsit összevisszának tűnik, ráadásul állítólag valami könyv alapján megy, szóval valszeg többet érne abba belenézni), és az amerikai kultúra és társalgás órát is, mert nem tűnt extra jónak, viszont a heti két óra most elég értékes nekem.
Ez a hétvége viszont elég jókor jött, egészen utolértem magam. Például megoldottam, sőt már le is írtam a valószínűségi kombinatorika házit, amit szerdán kell beadni. Arra az órára egyébként lehet, hogy el sem fogok tudni menni, mert szerdán írják a diákjaim az első.. hát azt hiszem hívhatjuk zh-nak. Az előadáson írják, és midterm examnek hívják, azaz term(negyedév?)közbeni vizsga. Szóval azt írják 1-től 2-ig, nekünk meg jó eséllyel egész délután azt kell majd javítgatni, ami nem tűnik jó mulatságnak, viszont üti Benny óráját (ami 3-tól 4:40-ig tart).
És akkor most kicsit Amerikáról: Fura egy hely ez. Sok szempontból, nemcsak az autóközpontúság, a kétszer nyolc sávos autópályák, a széles utak, meg a nagyobb (és félelmetesebb) kocsik miatt. De az embernek olyan érzése támad, mintha mindent direkt másképp csinálnának, mint Európában. Még szerencse, hogy a kocsik az út jobb oldalán mennek. De a lépcsőházak már a másik irányba kunkorodnak, pedig az még Angliában is úgy van, ahogy Európában. A mértékegységek viszont egy katasztrófa. Távolságra inch (hüvelyk), foot (láb), mile (mérföld). Tömegre ounce (bánomisén), pound (font). Űrtartalomra ounce (!! na jó, fluid ounce) és gallon (van quart is, de az természetesen egy negyed gallon). Területre square foot (négyzetláb), nyomásra psi (pound per square inch, font per négyzethüvelyk ?!) bar vagy pascal helyett. És akkor ez volt az a pont (azaz, amikor Adam a biciklikerekét épp nem is tudom hány psi-re fújta), amikor megállapítottam, hogy voltaképp a másodperc (perc, óra) az egyetlen közös mértékegységünk, de az is csak azért, mert az nem tízes számrendszer alapú. Ja, és akkor még nem is említettem az olyan töklogikus rövidítéseket, mint hogy az oz. az ounce(s) és az lbs a pound(s).
Annak viszont örülök, hogy az angolom kezd használhatóvá válni, és bár stiláris finomkodásra még mindig nem igazán alkalmas, azért egy-két beszólásra már igen :P Például még a TA trainingen volt nekünk egy olyan rész, hogy mindenkinek kellett egy öt perces minielőadást tartania, a többiek meg szimulálták az osztályt. (Ilyenkor egy kicsit azért szokás szórakozni is, merthogy az undergradekről tudni kell, hogy butábbak, mint számítunk rá. Úgyhogy kérdeztem olyat is, hogy azt a pít a számlálóban nem lehetne egyszerűsíteni a hármassal a nevezőben.) Na de amikor Jacobra került a sor, ő elkövette azt a hibát, hogy km/h-ban adta meg a valaminek a segítségét. Én meg gondoltam akkor rá is kérdezek, hogy mi az a kilométer. Egy másodperc csönd után mindenki elkezdett röhögni, a felkészítést irányító srác pedig megnyugtatott, hogy az amerikaiak azért ennyire nem ilyenek. :)
Hm, elkalandoztam, ezt eredetileg nem terveztem leírni, csak épp eszembe jutott. Amiről viszont írni akartam, az a kaja. Jó dolog, hogy van pénzem, mert az étel drága dolog. Legolcsóbb persze főzni, de én azt nem tudok, úgyhogy maradnak a szendvicsek meg az éttermek. Még gimiben említette Laci, hogy Amerikában a meki elég puttó hely, olcsó, és a szegényebbek járnak oda. Ez onnan nézve elég fura volt, de innen jelentem, tényleg. Mondjuk az pont nincs Westwoodban (és most rákerestem, a legközelebbi az értékelések szerint a legrosszabb meki a földön, Santa Monicában viszont kipróbáltam), van viszont Burger King, és tényleg a legolcsóbb gyorsétteremnek számítanak, természetesen mexikói vendégmunkások dolgoznak benne, de ami a legtöbbet mond el a közönségről (amellett, hogy egy hajléktalan kinézetű ember aludt pár asztallal arrébb), hogy foci ment a tévében. Ezek után persze az sem meglepő, hogy spanyol szinkronnal és felirattal.
Még egy fun fact: Ez itt az egyik évfolyamtársam. Apparently részt vett valami nerdök (nem is tudom.. kockák?) királya című valóságsóban, amit januártól vetít a TBS (a forgatás már nyáron megvolt). Hát ilyen is van :)
