Jó rég volt már, de azért pár szót akartam róla ejteni. Idén nem javasoltam feladatot a válogatóra, legalábbis ami az első két versenynapot illeti. A feladatok körülbelül olyan sematikusak voltak, mint a korábbi években, egy-két érdekesebb (nem feltétlen ránézésre megoldható) volt csak. Az igazi újdonság a kiértékelőrendszer volt, ami a CEOI-ra készült, és gondolom tesztelési célból a válogatóversenyen is bevetésre került. (Nomeg a kényelmi szempontok sem elhanyagolandóak: már nagyon ideje volt annak, hogy ne kézzel, a Windowson belüli esetleges körülmények között – amik pl. a futásidőre erősen hathatnak – legyenek a tesztelőprogramok futtatva)
Namost a kiértékelés az utóbbi évek IOI-sztenderdje alapján történt, azaz a versenyzők azonnal megtudták, hogy hány pontot ér a programjuk (igazság szerint ez nem teljesen az IOI-sztenderd, mert ott félóránként csak két ilyen teljes kiértékelést kérhetnek a diákok, míg itt csak az összes beküldhető program száma volt tízre korlátozva). Ez a versenyzőnek tök jó, mert egyből megtudja, hogy keressen-e hibát a programjában, vagy ne, viszont nekünk sokkal nehezebb, mert már a verseny ideje alatt garantálunk kell, hogy a tesztelő hibátlan. Ez két-három órával kevesebb időt jelentett nekem a korábbi évekhez képest, amikor én (vagy amikor Miki is ott volt, akkor ketten) azalatt ellenőriztük a teszteket, mialatt a versenyzők oldották a hozzájuk tartozó feladatokat. (És általában nem végeztünk sokkal hamarabb.)
Most viszont nagyjából sikerült rendberakni mindent még a versenykezdet előtt. Ha jól emlékszem, egy feladat volt, amelynél csak fél órával a kezdet után javítottuk ki a hibát, de akkor még csak egy-két beküldés volt, és azok is viszonylag frissek, így ez nem okozott számottevő időveszteséget.
Szóval nekünk nehezítés, de a versenyzőknek könnyítés volt, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy rettentő jó pontszámok születtek (pedig a feladatsor szerintem nem volt könnyebb a korábbi évekénél): hatan is a pontok 95%-ánál többet szereztek, és még ketten nyújtottak legalább 90%-os teljesítményt. Ez nem jó abból a szempontból, hogy így nehéz különbséget tenni a legjobban teljesítők közt, viszont jó, mert intő jel volt arra nézvést, hogy ideje nehezíteni a feladatokon (amit én évek óta szorgalmazok), amivel lehetőség nyílna a feladatmegoldó képességek szerint is szelektálni, ahelyett, hogy a rutinpéldák egyikén elkövetett kisebb hiba is végzetes legyen.
Hátra volt még két forduló, egy geometriai és egy interaktív feladatos. Én az előbbiekből okulva kiötlöttem (és javasoltam) egy nem túl szép, de gondolkodós, és fontos eszközöket használó geometriapéldát. Ez végül nem lett kitűzve, de nem bosszankodtam miatta, mert így is két korrekt nehézségű feladatból állt a forduló. Ugyanakkor a geometriai problémák lekódolása tipikusan időigényes, a sok segédfüggvény miatt, meg mert könnyen bele lehet zavarodni a pontokba. Emiatt én 3,5-4 órát javasoltam a feladatok megoldására, de abszolút minimumként 3 órát. Ebből a 4 órát soknak tartották, de úgy tűnt, ők is belementek a 3 órába. Végül azonban csak 2,5 óra maradt, ami erősen meg is látszik az eredményen: mindössze egy hibátlan feladatmegoldás született, a legjobb pontszám pedig 61 volt a 100-ból (a többiek pedig legfeljebb 50-et szereztek).
Itt azonban már újra Cambridge-ben voltam, sőt az interaktív forduló idején is, úgyhogy sok ráhatásom (meg rááldozható időm) nem volt. De az interaktív feladatok is jóknak tűntek, bár az egyiket kicsit nehéznek tartottam. Egy kombinatorikus játék volt, ahol a gép ellen kell egy nyerő stratégiát szimulálni. Volt explicit stratégia, de egyáltalán nem triviális rájönni. Viszont segítség volt hozzá a válogató egy korábbi feladata. Nem tudom, hogy végül rájött-e valaki erre az explicit megoldásra, mindenesetre egész sokan kaptak maxpontot. Zolit kérdeztem, hogy csinálta, ő elmondta, hozzá téve, hogy fogalma sincs, hogy miért jó. Hát nem is volt jó, nem teljesen értem, hogy hogyan működhetett a gép, mint ellenfél, mert pl. amikor kértem Zolit, hogy futtassa a programját n=12-re, az nemes egyszerűséggel végtelen ciklust produkált. Most a CEOI-n viszont KGábortól hallottam rá egy nem explicit (vagyis programozó, kevésbé matematikus) megoldást, ami nagyon tetszett. A feladat egyébként nem igazán befolyásolta az olimpiai csapatok beosztását.
Még egy epizódról akartam mesélni, az pedig LAndris esete. Ő az OKTV alapján nem jutott ki a válogatóversenyre, de bekéredzkedett, sőt igen jól szerepelt: az első fordulók után a CEOI-sok között negyedik lett volna, ha hivatalosan is indulhatott volna. Merthogy hivatalosan nem engedték indulni, ez pedig egy olyan szabály, amely ellen én a korábbi években is próbáltam küzdeni: azt próbáltam elérni, hogy a matekhoz vagy fizikához hasonlóan ne csak az indulhasson a válogatón, aki az OKTV-n (vagy Nemes Tihaméron) kijutott rá.
Az ilyen szűkítés mellett érv egyrészt, hogy csak véges számú számítógéphez van hozzáférés, de én sem azt mondtam, hogy nagyon reklámozni kell. A jelenlegi 30-40 diák mellé 10-20 pluszba még simán elférne. Másik érv az volt, hogy ez a hivatalos szabály, ez van leadva a minisztériumba, és csak miattam nem fognak változtatni. Ez elég furának tűnt, főleg hogy ha jól sejtem, évente kell leadni ezt a tervezetet. A harmadik érv az, hogy az OKTV is a szelekciós procedúra része. Namost nekem egy több részből álló válogatóval nem lenne problémám, de azzal, hogy ezt az OKTV, és így töltse be, több is van: Legelőször, nem szimpatikus a kiesős rendszer alkalmazása olyan helyzetben, amikor ezt igazából semmi nem indokolja: ez praktikusan azt is jelenti, hogy az első feladatok „többet érnek”: ha valaki az elején bakizik, de utána végig hibátlanul teljesít, kiesik, míg ha valaki a végén bakizik csak, akár még olimpiai csapatba is kerülhet. (egyébként ilyen indokolatlan kiesés jelenleg a válogatón belül is van). Pláne nem tartom helyesnek, hogy az OKTV legyen az a verseny, amely nagyobb súllyal esik latba, mint a válogató, mert még ha hibátlanul is lennének megszervezve azok a versenyek, színvonalban (ami az olimpiai tudást illeti) messze elmarad a válogatótól (sőt a használható programozási nyelvek listája is sokkal bővebb).
Mindenesetre LAndris végül bekerült a versenybe, sőt negyedikként ki is jutott a CEOI-ra, ott pedig nem sokkal maradt csak le az éremről.
