Ez a cím persze szenzációhajhászat, nem az egyetemi félévről szól, nincs is olyan az egyetemen, hogy félév. Kicsit több, mint fél éve, a záróvizsga előtt néhány nappal kezdtem írni ezt a blogot, és ez a huszadik bejegyzés, még akkor is, ha lehet, hogy később huszonharmadiknak fog tűnni. Mostanság a karácsonyi szünetet töltöm Budapesten, és még két hétig itt is leszek.
Nem szeretem a Google-t. Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy miért; körülbelül azért, amiért nem szimpi a kommunizmus és amiért ellenszenvvel figyelem ahogy Orbán autokráciát készít a köztársaságból: nem szeretem, amikor valami túl nagy hatalommal bír fölöttem, amikor túlságosan függök valamitől, ami potenciálisan visszaélhet az én függőségemmel, illetve amikor valami ilyen hatalom megszerzésére törekszik. (Nem szeretem a pontosvesszőt sem, de most egyszerűen nem találtam jobb megoldást.) Ennek megfelelően igyekszem elkerülni a Google termékeit, praktikusan ahol csak megtehetem. Nem használom a Docsot, a Calendart, ezen a blogon sincs AdSense, de ha a jövőben valahol valamiért reklámmal szeretnék pénzt keresni, ott sem azt fogom használni. Nem használom a Chrome-ot, és a gépemen sem lesz Google-os operációs rendszer: nem fogom az ő szervereiken tárolni a dolgaimat, ezzel teljesen kiszolgáltatottá válva. A Plusra sem fogok regisztrálni, hiába hívtak meg többen is. Rá is kattintottam az emailben arra, hogy nem akarok többet levelet kapni a közzösségi portáltól. Ehhez képest nemrégiben mégis kaptam egy emlékeztetőt arról, hogy mennyi ember belerakott engem az ő circle-jébe, nem akarok-e végre csatlakozni. Úgyhogy én meg megmondtam a Gmailnek, hogy ez bizony spam. Aztán csináljon vele amit akar.
Szóval én igazán nem akartam, de a telefonomon mégis Android lett az oprendszer. Én lennék a legboldogabb, ha születne valami használható nyílt oprendszer, de egyelőre nincs. Ha viszont nincs, akkor én megvettem a legolcsóbb mobilt amivel lehet netezni, Samsung Galaxy Apollo, 100 font kártyafüggetlenül, és igyekszem kihasználni. Pl. szeretnék rá térképet, amit mobilnet nélkül is bárhol meg tudok nézni, de eddig nem jutottam el. Van viszont BKV-menetrendem, ami nagyon jó, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a járatok általában egészen pontosan érkeznek. Pár napja ültem például a 69-es villamoson, és gondolkoztam, hogy érdemes-e megvárnom az 5-ös buszt, mert a villamos mögött nem látszott, hogy jönne. Meg is néztem a menetrendet, és megállapítottam, hogy a busznak közvetlen a villamos előtt kell lennie (valamint hogy éppen át fogok tudni szállni a 3-as villamosra a Bosnyák tér fele). Leszálltam, és megállapítottam, hogy valóban ott ment a busz a villamosom előtt. Nem tudom, mi az oka, de néhol meg egész fura dolgokat írt a program, többek közt a 46-os, 130-as busszal és a 47-es villamossal is volt problémája az esti órákban. Pedig nem hiszem, hogy mostanában módosítottak volna a menetrenden.
Tegnap voltam tüntetni. Hogy hányan voltunk, én nem tudom megbecsülni, ott százezret mondtak, ami persze valószínűleg nagyvonalú. Ötvenezren viszont simán lehettünk, a legtöbb sajtótermék által becsült több tízezer teljesen korrektnek tűnik. Az biztos, hogy én ekkora tüntetésen még nem voltam, de én kihagytam a március 15-i és az október 23-i eseményt is. Eddig sosem tapasztaltam olyasmit, hogy ne tudnék átfurakodni a tömegen, mert egyszerűen nem tudnak hova arrébb állni az emberek, hogy egy kis rést hagyjanak nekem. De kezdjük az elején. Olvastam én, hogy az Oktogon felől lehet megközelíteni a tüntetést, de nem hittem volna, hogy ezt komolyan is kell venni, úgyhogy a Deák tér felől próbáltam az Andrássy útra sétálni. A rendőrök azonban lezárták az utat, úgyhogy a Bajcsy felől próbálkoztam. Amikor már a harmadik mellékutcán sem tudtam bemenni, megkérdeztem a rendőröktől, hogy miért van lezárva. Azt mondta az egyik, hogy „Rendőrség által lezárt terület”. Mondom, azt látom, de miért? Erre már csak azt válaszolta, hogy „Ön ebben az utcában lakik?”. Azt hittem nem hallotta, mit kérdeztem, de még kétszer ugyanezt a választ kaptam. Közben a másik rendőr kesernyésen mosolygott rám, mintha azt mondtaná, hogy ő érti ám, hogy mit kérdezek, dehát... Úgyhogy elmondtam az első rendőrnek, hogy mit szeretett volna mondani: „Szóval nem válaszolhatnak.” Mire a másik szinte bólintott, az első viszont még kötötte az ebet a karóhoz: „Rendőrség által lezárt terület. Ez a válasz”. Itt döntöttem úgy, hogy továbbállok. Végül az Ó utcáról a Nagymező utcára kanyarodva sikerült elérni az Andrássy utat. A tegnapi mtv-híradó után rosszízűen azt is tippelhetném, hogy azért zárták le az Andrássy utat, hogy az MTI-nek legyen honnan tudósítania a tüntetésről, de hát én nem vagyok olyan..
És akkor itt jutottam el abba a bizonyos tömegbe, ahol szinte moccanni sem tudtam. Először a jobb oldalon igyekeztem előre az Opera felé, de ott csak a 4K-s csoport vonaláig jutottam. Átvágtam hát a bal oldalra, ahol meglepően jól járható volt a járda, és egészen a sajtó mögé eljutottam, ahonnan persze semmit nem láttam, úgyhogy elhatároztam, hogy megnézem, meddig ér a tömeg hátrafelé. A Nagymező utcáig egész hatékonyan vissza is jutottam a járdán, majd egy kis kerülőt téve, a mentőautót megkerülve próbáltam továbbra is a járdán hátrafelé haladni, de a másik oldali Nagymező-Andrássy sarkon nem jutottam túl, úgy ömlött a tömeg szembe. Egy tíz percre a Demokratikus Koalíció hátára kent fel engem a tömeg: míg a 20-30 fős társaság első sorában Gyurcsány bambult a semmibe, én a hátsó sorokat használtam a tömeg ellensúlyozására, elsősorban a saját egyensúlyom megtartása érdekében. Ezt meglehetősen szerencsétlen pozíciónak éreztem, és úgy döntöttem, az áramlattal küzdés helyett inkább benyomulok az Andrássy közepére, és ott nyugodtabb (és meglepő módon tágasabb) körülmények között indulok hátra. Ez némi erőlködés árán sikerült is, és a hátrafelé vezető úton egyre ritkábbá vált a tömeg. Húsz méter után már volt hova félreállni előlem az embereknek, további méterek után már a résekben is szinte elfértem, a Liszt Ferenc tér vonalában pedig lényegében már nem is álltak emberek.
Pár perccel később véget ért a tüntetés, és megkértek minket, hogy menjünk haza, azonban körülbelül négyezren maradtak az Opera körül, persze a rendőrsorfalon és az elkerített részen kívül. Bennem győzött a kíváncsiság, úgyhogy felültem az Operával szemben a faállványzatra, és onnan figyeltem, hogy mi történik. Mellettem egy francia lány fényképezgetett egy kisebb társaság tagjaként, meg is kérdeztem tőle, hogy mit csinálnak itt. Mondta, hogy Budapesten tanulnak, és kijöttek megnézni a tüntetést, amiről egyébként tudta is, hogy miről szól. Megjegyeztem, hogy tudtommal náluk is vannak tüntetések, ő viszont a rengeteg rendőrön csodálkozott. Ami tényleg sok volt, és szerintem ők sem nagyon tudták, hogy mit csináljanak, mert néha összevissza vezényelték őket. A tömeg mindenfélét skandált, leginkább azt, hogy jöjjenek ki Orbánék az Operából, de egyszer még az Indexet is éltette egy kisebb csoport, amikor a riportereik elsétáltak arrafelé. Amikor két testőr, vagy valami hasonló kijött a kapun (biztos nem politikusok, mert utána is ott lófráltak az épület előtt), különösen hangosan ordibáltak, úgyhogy egy újabb sor rendőrt vezényeltek be. Mindenesetre a tüntetők békések maradtak, tudtommal a kötelet sem lépték át, ami mögött a sorfal húzódott. Kultúra terén lenne mit tanulni a szélsőjobbnak tőlük. Aztán amikor a Dalszínház utca felé kezdett csordogálni az operalátogatók serege, hazaindultam. Nem volt értelme maradnom, igazából teljesen logikus is volt a rendőrség részéről eldugni a politikusokat a tüntetők elől. De azt legalább érezték, hogy ott ők nemkívánatosak.
