Szóval az Egres-szemináriumon kívül mostanában leginkább gráfelmélet könyvet olvasgatok tanulgatásképpen. Egész pontosan a Bollobás-féle Modern graph theory extremális gráfelméletről szóló fejezetét olvastam el a héten, ismerkedem a regularitási lemmával. Bevallom, eddig azt hittem, hogy Szemerédinek a számtani sorozatokról szóló tétele a regularitási lemma, és valahogy azt lehet alkalmazni mindenfelé a gráfelméletben. Csak most derült ki számomra, hogy ez a lemma tényleg csak egy lemma, ami tisztán gráfelméleti, és az említett tétel bizonyításában volt fontos szerepe. Hát elsőre kicsit meredek volt: már maga az állítás is összetettebb volt, mint amihez kombinatorikában szokva vagyok. De úgy általában az extremális gráfelmélet művelése sem tisztult még le teljesen előttem.. főleg a becsülgetős része. Nyilván nem jegyzik meg a matematikusok az összes alsó-fölső becslés nagyságrendjét, a konstansok értékét, meg minden egyebet (gondolom én..), de valamennyire azért mégis csak képben kell lenni. No de biztos itt is sokat számít a tapasztalat. Viszont azt nem ártana gyűjtögetnem, ha ebből fogok phd-zni.
Szóval elolvastam a Bollobás-könyv 4. fejezetét, sorról sorra végigbogarásztam a tételek bizonyítását. Apropó, még egy-két éve láttam valakit panaszkodni egy fórumon, hogy tele van elírásokkal a könyv, de csak most értettem meg mire gondolt. Azt ugyanis nem éreztem nagy problémának az első három fejezetben, hogy helyenként el van gépelve egy-egy szó, nagy ritkán képlet. Viszont amikor minden második formula hibás, az már tényleg zavaró.. (mondjuk nyilván az is számít, hogy ebben a témában kevésbé mozgok rutinosan). Sőt, szerintem a 20. tétel bizonyításának utolsó sora úgy ahogy van hülyeség.. én legalábbis nem látom, hogy abból a becslésből hogy jön ki az, aminek ki kéne. De visszakanyarodva: a soronkénti, szintaktikai ellenőrzés mellett persze megpróbáltam a fejemben összerakni, hogy nagy vonalakban miről is szólnak az állítások, mi a gondolatmenet lényege.
Nem ment könnyen. Eszembe jutott egy másik korábbi figyelmeztetés a könyvvel kapcsolatban, amit akkor nem éreztem jogosnak: SMiki mondta még egy éve, hogy Bollobást nehéz olvasni, mert hajlamos egyből a legáltalánosabban kimondani a tételeket. Hát itt tényleg könnyebbség lett volna a fokozatosság. Úgyhogy megnéztem a Diestel: Graph Theory-nak a vonatkozó (hetedik) fejezetét. Még nem jutottam el a végéig, de úgy tűnik, itt valamivel jobban, könnyebben emészthetően van tálalva a regularitási lemma. És nem csak azért, mert már egyszer fölfogtam, hogy mi a lényege. További rutint extremális gráfokban a Bollobás-féle feladatok végigcsinálásával tervezek felépíteni. Van jó sok, gondolom jó nehezek is.. nem is biztos, hogy minddel megpróbálkozom.
Közben egyébként kijavítottam az elvállalt KöMaL-feladataimat (igen, "kömal", nem "kömál".. ahogy Laci szokta mondani, nem mátémátikái lapok..), bár Géza még mindig nem publikálta a pontszámokat a honlapon. Gondolom van elég dolga Hollandiában.. nekem nem sürgős :) Amúgy Géza kicsit meg lesz lőve jövőre az A-pontverseny javításával így, hogy elmegyünk. Nem valami lelkesek az alattunk levő évfolyamok feladatjavítási szempontból. Pontosabban aki lelkes, az nem meri bevállalni az A-t. Na, majd Tibit beszervezem (ez most jutott eszembe, még neki sem mondtam). Mindenesetre ezzel azt hittem, meg is szabadultam a dolgozatjavítgatástól, de aztán szerdán küldött a Lovász egy cikket, hogy lektoráljam a Combinatoricába. Búcsúzóul "ettől eltekintve jó nyaralást" kívánt. Biztató :) De azért megtisztelő (bár a cikk tényleg hosszú).
A legutóbbi Egres-poszthoz még annyit, hogy beszéltem Erikával, és egyelőre nem tudni komoly előrehaladásról a problémában. Viszont hétfőn lesz megint hasonló összejövetel. Még az is lehet, hogy addig én is szánok rá egy kis időt (igazság szerint szeretnék), sőt kaptam átnézni valót is: egy hasonló kérdéseket boncolgató cikket, hogy vajon pontosan mennyire is releváns a téma, van-e benne hasznos dolog.
És hogy kicsit a matekon kívülről is írjak, itt van mindjárt az algebrista. Vagy "száműző". Szóval Iain M. Banks: The Algebraist, hát tényleg nem volt sok köze (kvázi semmi) a matekhoz. Az algebrista szót kicsit beképzeltnek érzem, a száműzőt viszont egyáltalán nem tudom hova tenni. Ez az agave kiadó dolga. A könyv egyébként egészen szórakoztató, de azért nem egy maradandó darab, úgy képzelem. Nem tudom, mikor és miért olvasnám el legközelebb, tehát nem biztos, hogy jó döntés volt megvenni (leszámítva, hogy anno – két éve – nevetségesen olcsón, mindenestül 1500 forintért vettem Nagy-Britanniából). A történet nekem kicsit félresikerültnek tűnt, nem győzött meg. A mellékes dolgok, különösképp a körülölelő univerzum részletei és a háttértörténetek viszont csodálatosan ki voltak dolgozva. Ezért mindenképp megérte elolvasni.
Ja, és örömmel közlöm, hogy ismét a laptopomról írom ezt a bejegyzést, merthogy sikerült megszerelni. Ez körülbelül úgy történt, hogy apu elvitte az egyik szervizbe, ott megmondták neki, hogy 30000 kijavítani a meghibásodott chipsetet. Aztán elvitte a másik (a hivatalos) szervizbe, ott meg 4000-be került volna csak a diagnosztika (beszámítható, hurrá..), de amúgy 45000 a csere, vagy ha mázlim van, és csak a hűtő rossz, akkor 20000 körül megúszom. Én meg (egy SzÁkossal folytatott korábbi beszélgetés nyomán, amikor egy háromnegyed éve az ő ugyanilyen laptopja hibásodott meg) rákerestem a neten, és tényleg kiderült, hogy típushibáról van szó, amiről a HP nem ismeri el, hogy létezik. A probléma lényege, hogy a TX1000-es széria videokártyája a gép túlmelegedése miatt elválik az alaplaptól, ennek következtében a gép nem hajlandó elindulni: fél másodperc után kikapcsol. Vagy ha mázlija van az embernek, bekapcsolva (zümmögve) marad, de nem történik semmi. És végül a mágikus megoldás: az úgynevezett törölköző-módszer. Azaz a gépet egy törölközőbe csavarva túlmelegítjük a zümmögős állapotban hagyva, amíg az automatikusan ki nem kapcsol a hőmérséklet miatt. A gépet lehűtve, petrezselyemmel tálaljuk. És a vicc az, hogy tényleg működik. Szóval megszereltem. Ingyen. Asszem, HP-laptopot többet nem veszek.
