Egyik rossz tulajdonságom, hogy fel tudom bosszantani magam a politikán. Alapvetően vannak ellenérzéseim a politikai véleményem nyilvános hangoztatásával kapcsolatban, facebookon is egészen sokáig meg tudtam állni, hogy ne politizáljak. Aztán amikor a fidesz nekilátott az alkotmánybíróság leépítésének, mintegy nyilvánosan is elismerve, hogy őt a demokrácia cseppet sem érdekli, nem bírtam tovább. Ehhez a bloghoz kicsit másképp állok: mivel alapvetően naplónak készül, alacsonyabb a politikai ingerküszöböm. És hát az előbbi esetnél durvábbat nehéz elképzelni.. talán a földrajzinév-bizottság kicsinálása vetekszik még vele.
De itt van még a sok port kavart médiatörvény, és annak bizonyos botrányos elemei: most például a kommentelés cenzúrája. Az ugyebár meg lett mondva – legutóbb kedden –, hogy a sajtószabadság ugyanúgy megmarad, semmi ok az aggodalomra. Meg persze a kedvenc érvem is elhangzott, aminek lényege, hogy ne kritizálj addig, amíg nem próbáltad:
Kovács Zoltán megjegyezte azt is, hogy a médiatörvény rendelkezései alkalmazásának nagy része július 1-jétől hatályos, vagyis a jogvédő szervezet jelentésében foglaltak vélekedéseken, nem pedig tényeken alapulnak.
Ezzel a hozzáállással bizonyos helyzetekben egyetértek. Az ember nem kritizál színházdarabot, ha meg sem nézte. De most őszintén: mi okunk lenne jóindulatot feltételezni a kormánytól? Vagy azt hogy nem él vissza a törvény adta hatalmával, amikor eddig sem bírta a gatyájában tartani? Bevallom, én – bár eszem ágában nem volt rájuk szavazni – alapvetően kíváncsisággal és jóindulattal vártam a fidesz kormányzását, nem láttam mindenben az ő szemétségüket. (Azért vegyük észre, hogy az előző Orbán-kormány működéséből körülbelül annyira emlékszem, hogy amikor Orbán egyszer a tévében beszélt, Dávid öcsém lelkesen mutogatott rá, hogy "Jé, Mr Bean!") Ahhoz persze nem kellett megvárni a Kósa-Szijjártó közgazdászzseni-páros bejelentését, hogy lássam, a gazdaságpolitikával problémák lesznek, de az első hónapok százezer fejcseréjére még legyintettem, hogy ezt bármely kormányváltás megcsinálná. A jóindulatomat aztán a fent említett alkotmászással eljátszották. No de elkalandoztam.
Szóval tegnap volt július elseje, úgyhogy Kovács Zoltán – csak hogy ne kelljen sokat várni Freedom House-éknak nézeteik revideálására – feljelentett egy újságot egy kommentért. Nem, valóban nem a magyar nemzetről van szó, sőt nem is a mandinerről. De a kit most relatíve lényegtelen, sokkal izgalmasabb a miért. Erre persze az első válasz, hogy nem tudjuk. Talán még ők sem. De valami olyasmiért, mert beszólt schmittpalinak, vagy mádllal nem volt elég tisztességes, vagy orbán halálát kívánta. Egy komment. Értem én, hogy nem mindenki nőtt fel internetezve, meg úgy egyáltalán szólásszabadságban, de ez valahogy mégis túlzás. Már eleve az internet szabályozása.. de hogy a kommenteké? Persze, kultúrember eltávolítja az oldaláról a kegyeletsértő, rasszista vagy úgy általában közmegbotránkoztató kommenteket, de hogy ebből bírósági ügy legyen, az legalábbis furcsa.
Mert akármilyen kommentet sem szívesen távolít el az ember (tudniillik az cenzúra), de azért valahol meg kell húzni a határt. Tipikusan nem jogszabályban. Az, hogy valaki valakinek a halálát kívánja – bár én sosem mondanék ilyet, de – szerintem belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Ha a felsőbb szerveket annyira zavarja, esetleg komolyan veszik a fenyegetést, indítsanak nyomozást titkosszolgálati eszközökkel. A komment törlése az ellen nem véd. Nekem ugyanúgy belefér Wittner Mária kirohanása is ebbe a kategóriába, ugyanakkor fölhívom az illetékesek figyelmét, hogy egy parlamentben elmondott beszéd lényegesen komolyabban veendő, mint egy álnév mögött megtett, legfeljebb párezer ember által olvasott komment, amelyek amúgy is százával születnek naponta.
Úgyhogy Kovács Zoltánnak üzenem, hogy az interneten sajtószabadság van, és lesz. Ha pedig azt valaki mégis korlátozni próbálja, ne csodálkozzon, ha egyesek a sajtószabadság korlátozásának fogják fel :)
