Nos, túl vagyok a vizsgáimon, mind a négyen. Illetve asszem valamikor még kell valami angol nyelvvizsgát letennem, de egyelőre megvagyok. Múlt héten hétfőtől csütörtökig minden napra jutott egy belőlük. Annak mondjuk örültem, hogy a basic exam maradt a végére, amelytől a legkevésbé tartottam, de egyáltalán nem bánom, hogy most egy darabig nem kell ilyesmivel foglalkoznom.
Hétfőn volt az algebra, ettől relatíve kevéssé féltem, mivel úgy éreztem, van egy stabil algebratudásom, és az elmúlt hetek készülése, amikor a különböző definíciókat illetve technikákat felidéztem a korábbi évek feladatsorainak nézegetésével, elég kellene, hogy legyen 6-7 feladat megoldásához. Kategóriaelméletre egyáltalán nem készültem, a témából egy feladat várható, a maradék kilenc közül pedig még mindig lehet válogatni. Úgy éreztem, ha nem lesz olyan nehéz, mint a tavaly őszi feladatsor, akkor meg kell, hogy legyen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy múlt tavasszal 56% elég volt a sikeres vizsgához, pedig az egészen könnyű volt: a kategóriaelméletet leszámítva minden feladatot meg tudtam oldani. Namost ehhez képest hétfőn két kategóriaelmélet-feladat volt, ráadásul volt egy harmadik is, ami olyan fogalmat használt, amit nem ismertem. Ez fölöttébb kellemetlen volt, mert helyből hétre csökkent a potenciálisan megoldható feladatok száma. Ezek közül ráadásul csak 1-2 volt olyan, hogy amint megértettem a feladatot, tudtam, hogy kell megoldani. Sőt, az egyik egészen csúnya volt, és ötletem sem volt hozzá. A többi hatot viszont – úgy érzem – megoldottam, kérdés persze, hogy hány pontot vonnak le az indoklásaimért. Ha nem sokat, akkor meglehet a vizsga (és persze ebben reménykedem), de azt hiszem eléggé a határon vagyok.
Node a vizsga után sem unatkoztam, mentem egyből a Social Security Administrationre, hogy a pénteken végre a külföldi diákok központjából megszerzett levéllel felszerelkezve SSN-t igényeljek. Ehhez sikeresen kölcsönkértem Adam biciklijét, mert amúgy három és fél mérföld (5 km), pontosabban oda-vissza kétszer ennyi nem tűnt olyan csábító túrának egy geometriavizsga előtt (még úgy sem, hogy csak 27 fok körül volt a hőmérséklet). Odabenn pisztolyos bácsi biztosította ilyen jellegű monopolhelyzetét a táskákba benézegetve, de tíz perccel később eltűnt egy fél órára. Gondolom akkor épp nem volt terroristaveszély. Az SSN-igénylésemet sikeresen megtettem, a kártyát azóta is várom, remélhetőleg még a héten megérkezik, és végre megkaphatom az augusztusi csekkemet.
Kedden tehát geometria/topológia vizsga, ettől tartottam leginkább, ugyanis itt úgy éreztem, tudnak olyanokat kérdezni, hogy a fülem kettéáll tőle. A feladatsor valóban nem tűnt könnyűnek (a tavaly őszi nevetségesen könnyű vizsgához képest pláne), de végül hét és fél feladatra írtam lényegében jó megoldást. Ezek közül viszont kb nullában vagyok magabiztos, ezek sajnos azok a területek, amiket senki nem szokott precízen csinálni, és én is úgy érzem, hogy szemléletesen látom, mi történik, de precízen vagy nem is tudom leírni, vagy esélytelen, olyan hosszú lenne. Szóval itt abban reménykedem, hogy a javítók is csak ilyen precizitást várnak el, és ha nem vesztek túl sok pontot, akkor ezzel a vizsgával nem szabad, hogy probléma legyen. Ezt és az algebrát egyébként azért lenne jó letudni, mert akkor nem kell felvennem a megfelelő (első sorban a vizsgára felkészítő) sávokat, illetve a program mesterképzés részét praktikusan teljesítem.
Szerdán következett a szintén rettegett vizsga, a TOP. Ez azt hivatott ellenőrizni, hogy amikor gyakorlatot tartok, képes leszek-e kommunikálni a diákokkal. Két értékelt részből áll, az első felében kapok pár adatot a kurzusról, és szépen elő kell adni a két diáknak, aki közben kérdésekkel halmoznak el. Szóval ilyen szituációt kell kezelni. A második részben viszont egy saját előadást kell tartani, lehetőleg interaktívan. Persze a két undergrad diák nyilván nem fog érteni a matekhoz, szóval szigorú értelemben vett matematikáról nem érdemes előadást tartani (nem tudnak értelmesen kérdezni/részt venni az előadásban), úgyhogy úgy döntöttem, definiálom nekik a gráfokat, és mutatok egy rakat „valós életbeli alkalmazást”, ami alatt leginkább azt kell érteni, hogy mi mindent lehet gráfokkal modellezni. Azon viszont egy csomót agyaltam, hogy mivel lehetne elérni, hogy legyen valami célja, értelme az előadásnak. Arról elég gyorsan letettem, hogy bebizonyítsam, hogy a fokszámok összege páros. Végül egy-két próba után kialakult bennem egy egész használható vázlat, amit a vizsga előtt magamnak még kétszer előadtam, és élesben meg kifejezetten jól sikerült, a kérdéseikkel sem tudtak meglepni. (Így az előadás legbonyolultabb matematikai része a fokszám és az összefüggőség definiálása volt, valamint amikor megkérdeztem, hogy van-e olyan négycsúcsú gráf, amelyben minden csúcs foka 2.) A TOP első fele egyébként nem sikerült annyira jól, kicsit szétszórt voltam, az egyik kérdést nem is értettem elsőre, és a válaszaim sem mindig voltak tökéletesek. A vizsga eredményét ma (hétfőn) tudtam meg, összességében 9 pontot kaptam a 10-ből, ami azt jelenti, hogy átmentem, és nyelvi kurzust sem kell fölvennem (ehhez legalább 7 kell).
Csütörtökön basic exam volt, délután. Igazából az is nehezebb volt, mint számítottam rá, de végül megoldottam 10 példát (itt 12-ből lehetett választani), aztán a javítókon múlik, hogy mennyire gondolják elégségesnek az indoklásaimat. De ezzel alapvetően nem hiszem, hogy gond lesz.
Aztán este volt valami buli itt a lakókomplexumunknál, a beköltözést ünneplendő, ingyen kajával, egyebekkel. Meg többiekkel is elvoltunk. Másnap volt graduate orientáció (bár ilyenből talán több is van nekünk, ez nem teljesen világos), előtte este kaptam róla emailt, hogy jelentkeztem rá. Igazából nem kizárt, hogy tényleg, és mivel ingyenebédet ígértek, elmentem a megnyitóra, aztán több programra végül nem, bár volt, amire majdnem. Szombaton első ízben zártam ki magam a lakásomból: csak akkor jutott eszembe, hogy bent felejtettem a kártyát, amikor becsapódott mögöttem az ajtó. Lakótársam meg persze épp nem volt a környéken. Viszont az volt a mázlim, hogy véletlenül ezen a szombaton nyitva volt az iroda, és tudtak nekem pótkártyát adni.
Ma meg elkezdődött a TA-képzés, ma a konferencia volt a leendő gyakvezeknek (akik itt megbeszéléseket vezetnek), ahol hat hete első ízben találkoztam magyar emberrel. Kedd-szerda már kifejezetten matekos kiképzés lesz, házon belül. Aztán csütörtökön már tartom is az első órámat (még mielőtt a diákok beültek volna a pénteki első előadásukra), szóval vicces lesz. Most épp ettől tartok nagyon. Azért remélem nem lesz vészes.
