Lehetőleg még legalább fél évig. Az elmúlt hónapokban egyre jobban rakoncátlankodik a HP TX1000 típusú masinám. Már írtam nyáron, hogy június óta időnként fogja magát és meghal (nem hajlandó bekapcsolni, vagy ha mégis, akkor is csak fekete képernyővel), aminek valami olyasmi az oka, hogy a videokártya elválik az alaplaptól. Gyógyítási módja, hogy „megsüti” az ember, azaz törölökzőbe csavarva túlmelegíti. Nem kizárt, hogy a sütögetés volt az oka annak, hogy szeptemberre tönkre ment a wifi benne. Ami itt annyira nem zavar, mert praktikusan desktop pc-nek használom, és csak az az előnye, hogy könnyen haza lehet vinni, de otthon már idegesítőbb. Ennek a gyógymódja egy külső wifi-adapter. Viszont amit most talált ki, azzal még nem tudom, mit csinálok: a képernyő háttérvilágítása kezdett el vicceskedni. Megromlott, vagy kontakthibás, vagy neemtudom, de csak egyféle gyógymódot tudtam kitalálni rá: megsütöm. Ez első körben (tegnapelőtt) félsikernek bizonyult, mert rövid távon tudtam használni, de vacsora után újra nem működött. Ami arra utal, hogy valahogy be akar melegedni előtte. Nem tudom, megsütöttem még egyszer, azóta működik.
Igazán örülnék, ha még egy fél évig használható állapotban maradna, nem érzem indokoltnak, hogy egy három és fél éves gép csakúgy szétessen alattam. Mármint a kezem alatt. Ahhoz picit sok volt a kétszázezer forint. Aztán ha kinn leszek Amerikában, első dolgom lesz, hogy beszerzek helyette egy használhatót, ott ugyanis lényegesen olcsóbbak a gépek, mint Magyarországon, de asszem Angliánál is. Na, az nem HP lesz, és nem tablet pc. Azt viszont szeretem a gépemben, hogy pici.. nemtom, sikerül-e olyat találni. Na de ezen még ráérek gondolkodni.. remélem.
Közben egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy miből akarok vizsgázni. Az eredeti terv a 4-sokaságos topológia meg a percolation on graphs lett volna, de ezek azok, amik időnként kicsit kaotikussá válnak. Miközben a reprezentációelmélet teljesen tiszta és érthető. Úgyhogy lehet, hogy mégis vizsgázom belőle, csak akkor meg el kell dönteni, hogy miből nem akarok. Kommutatív algebrából rengeteg az anyag, csakhát az elég fontos téma, nem ártana megtanulni. Úgyhogy eldobhatnám a topológiát, de az meg érdekel, jobban, mint mondjuk a reprezentációelmélet. Bár egyelőre kétséges, hogy mennyire tudnék jól szerepelni egy vizsgán. Ha viszont abból vizsgázom, akkor akár két 2 unitos tárgyat is elhagyhatnék, tehát mondjuk a perkolációt és a kombinatorikát. Ez sem feltétlen a legjobb döntés. Szóval majd még meglátom, pedig minél hamarabb eldönteném, annál jobb lenne.
Ja, még egy példát akartam mondani a kaotikus perkolációra: A múlt keddi óra utolsó öt percében Béla elhadart egy bizonyítást, de aztán a következő órára úgy döntött, inkább elmondja még egyszer. Hogy mi vette rá erre, nem tudom. Lehet, hogy a doktoranduszai bombázták kérdésekkel a tételt illetően. Mindenesetre a következő órán negyven percig magyarázta ugyanazt. Mondjuk ott tényleg lassabb volt az indokoltnál, de hát akkor is.. Egyébként így is van még két apró állítás, amiről nem látom, hogy mért igaz. Tegnap viszont más jellegűt alkotott. Azt hiszem ilyet nemigen csinál valaki, aki nem matematikus (és nem azért, mert nem használják azt a szót, hogy lemma). Szóval felírta a táblára, hogy „Lemma 6”, de valaki szólt neki, hogy már a 7-esnél járunk, úgyhogy átjavította: „Lemma λ”. A közönség értetlen kuncogása tűnt fel neki (én például nem tudtam eldönteni, hogy most ez vicc-e), és hát ő is elcsodálkozott egy picit: „I wonder what was I thinking”, mondta. :) Aztán megfeddett minket: „You're so mean”, tudniillik, hogy kiröhögtük. Hát igen, valóban nem mindennap látni hetest véletlenül lambdának író embert. Kicsit fáradt voltam, úgyhogy még egy enyhébb röhögőgörcs is elkapott, de aztán sikerült kontrollálnom magam.
