Az egyik legfőbb ok, ami miatt annak idején a UCLA-t választottam Princeton helyett, az volt, hogy itt majd feltehetőleg Benny diákja leszek. Körülbelül onnantól kezdve, hogy elintézte, hogy halaszthassak egy évet Los Angelesben, olyan viszonyban is vagyunk mint diák és (nagy valószínűséggel) leendő témavezető. Tavaly nyáron egy pesti konferencián személyesen is bemutatkoztam neki, aztán pár hónappal később ő Cambridge-ben töltötte az Easter termöt, ahol többször is beszélgettünk.
A term elején ráadásul egész kis pereputtyával is körülvette magát, jól ki is kérdeztem Jacobot, Haót, de leginkább Choongbumot, aki közülük legtovább maradt Cambridge-ben. Egész sok mindent megtudtam ezalatt Bennyről, a Los Angeles-i életről, UCLA-ről, vizsgákról, kajáról, autókról, meg minden egyébről. Igazából erről kb három hónappal ezelőtt akartam írni, akkor valszeg jobban emlékeztem volna a részletekre. No de nem is nagyon lényeg, a lényeg az, hogy Benny ismét „kezembe nyomta” a Probabilistic Methodot, hogy olvassam el, csináljam végig. Minél hamarabb végzek, annál jobb. A nyáron foglalkoztam is vele, az első három fejezetet végigcsinálgattam, aztán egyéb teendők miatt kicsit háttérbe szorult a dolog. Most sem ezzel foglalkozom, hanem a két hét múlva esedékes vizsgáimra készülök. De ha azokon túl vagyok, akkor remélhetőleg lesz időm visszatérni a könyvhöz.
Pénteken beszéltem Bennyvel, és most kicsit hülye helyzetben vagyok. Benny mondta, hogy kapott egy állásajánlatot az ETH Zürichtől, és igencsak vonzónak találta. Úgyhogy a következő tanévben ott lesz, sőt az azt követőben is, és utána dönt, hogy visszajön-e a UCLA-re. És hát nekem úgy tűnt, hogy nem jön vissza, ha nem muszáj. Úgyhogy most két lehetőségem van: vagy megyek vele Zürichbe (feltéve, hogy tényleg ő lesz a témavezetőm), vagy maradok, és keresek valaki mást. Egészen egyértelműnek tűnik, hogy más olyan jót nem találok itt, mint ő. Viszont Zürich sem egészen egyértelmű választás. Tény, hogy vannak előnyei, például kilenc időzónányival közelebb van Budapesthez. Viszont van néhány egészen kellemetlen hátránya. Ezek közt kiemelkedő helyen a nyelv, Zürichben ugyanis németül beszélnek. Legalábbis az órákat (jórészt) németül tartják. Ami egyrészt kevéssé kompatibilis az én angoltanulási terveimmel, de még nagyobb probléma, hogy németül egyáltalán nem beszélek. Meg LA-t sem szívesen hagyom itt, egyrészt mert jó hely (az eddigi tapasztalataim alapján), másrészt mert egy évre úgy érzem, nincs sok értelme beruháznom mindenfélére. Mert Cambridge-t túléltem étkészlet nélkül, de itt azért már tényleg lenne értelme a biciklinek. Ha két évet tölthetnék itt, már kicsit szívesebben költöznék vissza Európába, de így olyan választási lehetőségeim vannak, amik közül most egyik sem tetszik maradéktalanul. Mondjuk még van pár hónapom.
