Még soha nem írtam blogot. Sokáig nem is gondoltam, hogy én valaha is fogok. Amikor 6-7 éve betört az országba a blogmánia, nem értettem, mire jó, hogy mindenki blogot ír. Ki fogja azokat elolvasni?
Ezt lényegében ma is így gondolom: Van egy-két értékes közéleti blog, amit sokan olvasnak, van néhány jó témaspecifikus blog, amiket az érdeklődők olvashatnak, a többség azonban nem éri el a szélesebb közönséget. Persze az egyszeri lelkesedés gyakran produkál olyanokat, amelyek nem élnek néhány posztnál tovább. Más blogok szeretnének népszerűek lenni, de elvesznek a hasonló témájúak rengetegében (pl. főzőcskézéssel igen nehéz lehet elérni az ingerküszöböt). És megint más eset a napló, amelyet eleve kis közönségnek, vagy akár csak önmagának ír az ember.
Ez a blog is az utóbbi kategóriába tartozik, első sorban magamnak készítem. Ennek megfelelően úgy tervezem, nem is minden poszt lesz publikus. Naplót írni elég régóta szeretnék, roppantul idegesít ugyanis, amikor elfelejtem, mi történt velem. Még vonzóbbá tette a blogolás lehetőségét a közeledő külföldre költözésem: mennyivel egyszerűbb már ideirányítani a szülőket, ahelyett, hogy mindenkinek külön-külön elmesélném ugyanazt. No meg persze itt ki tudom írni magamból azt is, hogy mi a véleményem a világról.
Szóval megpróbálom nyomon követni, hogyan lesz belőlem matematikus. Még én sem tudom. Szerdán államvizsga. Persze azt sem tudom, hogy miért kellett nekünk statisztikát tanulni. Majd ha egyszer nagy matematikus leszek, talán ezekre a kérdésekre is tudok majd válaszolni.
