Két hete ért véget az idei CEOI Tatán. A versenynek én is szervezője voltam, ez a poszt pedig az én kis naplóbejegyzésem a témában (gondolkoztam is, hogy az legyen-e az alcím, hogy „ahogy én láttam”, de aztán úgy döntöttem, hogy így menőbb). A magam részéről a feladatösszeállításban segítettem, úgyhogy az operatív részletekre viszonylag kis rálátásom volt, azzal itt nem is nagyon fogok foglalkozni. De kezdjük az elején:
(A poszt kicsit hosszú lett, úgyhogy két részre vágom.)
Előkészületek
Az elég hamar kiderült, hogy az engem érintő rész nincs túl jól megszervezve. Szeptemberben ugyan kaptunk (mi=korábbi versenyzők egy csoportja) egy emailt arról, hogy ha van kedvünk, segíthetnénk, sőt úgy tudom volt valami megbeszélés is (ezalatt én Cambridge-ben voltam), de ennél sokkal nem fejlődött tovább a dolog. Mint utólag kiderült a kiértékelőrendszert (erről majd még később) HGyula egyedül írta meg, bár arra a projectre is lehetett jelentkezni, egyedül az egyetemi tesztelésben vettek részt a diákok. Most utólag belenézve az emailbe látom, hogy néhány, a CEOI-szervezéshez nem szervesen kapcsolódó ötlet is felmerült, mint pl. online felkészítés a diákoknak (hamár elkészül a kiértékelő), de ezek úgy tűnik, gyorsan elhaltak.
Még február közepén kaptak egy emailt azok, akik az év eleji találkozóra elmentek, hogy akinek van kedve, megnézhetné az OKTV/válogatóverseny/CEOI feladatait, de erre nem tudom, hogy Ágostonon és rajtam kívül más vállalkozott-e. Úgyhogy az április eleji válogatón idén is lényegében én voltam lektornak, emellé Ágoston kicsit besegített. Utána viszont megint semmit nem tudtam az olimpiáról, úgyhogy májusban megérdeklődtem a helyzetet. Kiderült, hogy a feladatokra HGyulán és rajtam kívül csak Ágoston és Miki jelentkezett (utóbbi az én kérésemre).
A feladatszövegek nulladik verzióját én csak május végén, picivel a vizsgáim előtt kaptam meg (a többiek pedig csak jóval később), úgyhogy június közepe volt, mire első részletes véleményemet meg tudtam alkotni. Az összbenyomásom az volt róla, hogy túl könnyű (a feladatokról majd később írok részletesebben): két nagyon könnyű, és két elég könnyű feladat mellé volt egy közepesen nehéz, ám geometria (vagyis kódolást tekintve igencsak macerás, időigényes), és egy, amit először félreértettem, és emiatt nem tűnt nehéznek. Ráadásul a négy könnyű feladat közül három olyan volt, amit esélytelennek tűnt nehezíteni.
A későbbiek során a geometriafeladat helyett másik lett, ami talán kicsit könnyebb, talán egy árnyalatnyit macerásabb (bár az is lehet, hogy nem), de szebb és jobban tesztelhető feladat lett. Aztán nehezítettem az egyik „nagyon könnyű” feladaton (amin erre láttam esélyt), és az egyik „elég könnyű” feladat pedig kapott egy könnyítést/nehezítést: minthogy az volt az egyik lényeges probléma vele, hogy nehéz nem 100 vagy 0 pontot kapni rá, kapott egy plusz részfeladatot, ami az eredetinél talán könnyebb volt, de mégis csak pluszfeladat. Ezen kívül rájöttem, hogy ha azt a feladatot nem értem félre, akkor egészen nehéz (szerintem a legnehezebb a versenyen), úgyhogy így végül – ahogy azt később az éles verseny is visszaigazolta, – egészen jó nehézségű feladatsor jött össze.
A végleges feladatok összeállításában viszont tényleg ketten maradtunk (az alapfeladatsort még HGyula egyedül csinálta): Mikinek végül semmi ideje nem maradt a CEOI-ra. Ágoston az alapfeladatokat oldogatta, bár programokat nem tudom hogy küldött-e, így őt a nehézség belövésére használhattuk. Én június legvégén kezdtem el megírni a programjaimat, innentől eléggé felgyorsultak az események. Lényegében egy hét alatt sikerült elérnem, hogy a race feladat arról szóljon, amiről végül szól, illetve a network kivételével minden feladatra írtam megoldást, némelyikre többet is, sőt NGG-t is sikerült rávennem, hogy írjon nekem két feladatra nem optimális megoldást, ezek később nagyon jól jöttek az időlimitek belövésénél. Az már ott derült ki számomra, hogy GGábor is próbálkozik a feladatokkal, de szerintem programokat ő sem küldött. Hogy más is nézegette-e őket, nem tudom.
